A pszichiáteremet kérdeztem egyszer, hogyan lehetne leszokni a hajpödrésről. Azt mondta, nagyon egyszerű: abba kell hagyni. Köszi, mondtam, de egy hónapja kipróbáltam, egyelőre működik.

Ez a hajpödrés dolog úgy van - mondanám, hogy "volt", de szerintem ez olyan dolog, mint az alkoholizmus, én hajpödrő vagyok, aki épp nem pödör -, tehát úgy van, hogy azóta pödröm a hajam, amióta van. Illetve amióta az eszemet tudom. És mindig. Ha nagyon figyelek, ha unatkozom, ha ideges vagyok, ha olvasok... Sokat gyakoroltam, tudok egy kézzel csomót kötni a hajamra, sőt, tudok egyszerre mindkét kezemmel kötni egy-egy csomót.

Különösebb okom nem volt abbahagyni - hacsak a töredezés nem, most ultramód növesztem a hajam. Viszont lassan már mindig pödörtem a hajam, de tényleg mindig. Úgyhogy elhatároztam, hogy abbahagyom. Egy pár napig furcsa volt, hogy amikor hozzányúlok a hajamhoz, akkor el kell engednem, de aztán megszoktam. És most azt figyelem, hogy mikor tör rám a vágy. Természetesen akkor, amikor ideges leszek, méghozzá bizonytalanul ideges. Olyankor máris a hajhoz nyúlnék. Zsuzsa vagyok, egy hónapja nem pödröm a hajam.

Hát ennyit ma a hajamról.