Beteg vagyok - lázam van, semmi más, de az durván és nem múlón -, a pasim elutazott nélkülem, szóval nincs jó kedvem, erre mi történik? Kezdik rendbe szedni a szembekocsmát. Ami nem lenne baj, de ahogy nézegetek ki - mint ahogy a macskás öregasszonyok normálisan szoktak -, megismerem tréningnadrágról a Jenőt (vagy hogy hívják), az előző bérlőt. Igen, ő az, aki megpróbált megfenyegetni tavaly nyáron az akkori pasimon keresztül, mert azt hitte, én nyomtam fel a VPOP-nál. (Amúgy nem. Amúgy meg szánalmas próbálkozás volt, nem is értem, amikor belenézett D. szemébe, nem jött rá, hogy nem kéne?) És ő az, akinek a csaja úgy nevet, hogy megrepednek az ablakok a környéken. Tegnap délután is hallgattam egy jó öt órát. Ronda, hátul képzett, primitív nevetés. Meg szerintem bolond is, mert én nem hiszem, hogy Jenő (vagy hogy hívják) ennyire sok és ilyen vicces dolgot mond. Nem lehet, nem lehet, nem lehet...