- Wow, you are so NOT Kapolcs! - mondta Oli, amikor a vonaton ülve elmeséltem neki, hogy megyek a Művészetek Völgyébe. (Veszprémig mentem vonattal, ahonnan a pasimmal folytattuk motorral.) Azt hiszem arra gondolt, hogy szerinte szorongás fog el, ha elhagyom Budapest közigazgatási határát, meg hát valljuk be, nem vagyok ez a népies lány.

Aztán a pasim eltévedt és nem ért oda Veszprémbe, mire én. Félóra várakozás után ideges voltam, háromnegyed óra után már biztos voltam benne, hogy meghalt, ekkor szerencsére felhívott. Viszont kiderült, hogy még nagyon messze van, szóval ha nem akarok éhen halni, akkor menjek be Veszprémbe. Az állomáson egy lélek nem volt már (este kilencről beszélünk), csak egy buszsofőr öntött kannányi vizeket egy buszba. Kezdtem neki magyarázni, hogy vagy valahogy közelebb kéne mennem a 8-as úthoz, vagy ennem kéne valamit.

- Na, én most nem nagyon értem, hogy miről beszél - mondta, de aztán megállapodtunk, hogy az ő busza a centrumba visz, menjek. Mentünk, végül az egyik megálónál jelezte, hogy akkor ez a centum, vagy itt szállok le, vagy a következőnél, mert az meg a centrum vége. Leszálltam és elindultam élelmet szerezni, ami mégsem tűnt könnyűnek, mivel egy kocsmán, egy night clubbon kívül semmi nem volt nyitva. Na ekkor idéztem fel Oli szavait magamban, miközben láttam magam kívülről, volt benne valami abszurd, ahogy Zsuzsi a Veszprémi estében megy elhagyatottan, felfalják a farkasok, ilyesmi. Bár legutóbb a Moszkva téren éreztem magam ennyire kétségbeesettnek - de ez egy másik történet.

Végül az egyetlen hely a McDonald's volt, amit nyitva találtam, ahol eltöltöttem egy finom másfél órát. A két biztonsági őr érdeklődve figyelte, ahogy duzzogok, aztán, amikor megérkezett várakozásom tárgya, összemosolyogva kötöttek rá fogadásokat, hogy vajon megölöm-e az illetőt. Nem öltem meg - hiszen még egyszer megbizonyosodtam már közben, hogy meghalt, és örültem, hogy mégsem -, és elmotoroztunk az éjszakában.

Kapolcs pedig jó volt. Kultúra és szalonna volt bőségesen - ezeket pedig szeretem. Lehetne a logójuk piros-fehér-zöld háttérben egy darab szalonna. Összegezve, eléggé Kapolcs voltam, kivéve talán akkor, amikor Palya Bea elénekelte a szülés dalt az otthonszülésről.