Jól mennek a dolgok, az van. Most nem olyan az életem, mint egy zavaros impresszionitsa festmény, hanem mint egy műszaki rajz. Oké, néhány ponton szakmai szemmel egész rosszul megrajzolt műszaki rajz, és szerintem zsírfoltok is kerültek rá, de azért szép. Terem a paradicsom, Lilla négy éves, beosztottaim imádnak bejönni reggel, bezárt a szembekocsma, két hete nem pödröm a hajam, ilyenek.

Mindamellett megy a narrátor, pedig elvileg nem kéne neki. Vagy mégis. Vannak dolgok, amiket nem egyszerűen nem írok meg, hanem - dobpergés - nem mondom el senkinek. Megy a narrátor, gondolataim alany-állítmányok. Tisztában vagyok vele, hogy milyen jó nekem, békében vagyok még a bűntudatommal is, békében vagyok a világgal. Most erről mit írjak?

Mondjuk nagy a seggem.