Megint egy olyan könyv, amiről először azt gondoltam, hogy kár volt megvenni, de aztán találtam benne kincseket. Az egésznek néha van egy ilyen tenyérizzasztósan kellemetlen, túl jópofáskodó hangulata. Persze azért van benne mindenféle vicces.

"Ha esetleg aggódsz, hogy a meetingen tanusított paszivitásod idővel szemet szúr valakinek, akkor valószínűleg még egy meetingen sem voltál életedben."

"Ha azt akarod, hogy még szarabbul érezzék magukat, motyogj. Erre nemcsak hülyének érzik majd magukat, de azt fogják hinni, meg is süketültek. Ha valaki megkér, picit beszélj hangosabban, üvölts. Ne is próbálkozz bármilyen köztes hangerővel."

Aztán jönnek részek, amikért érdemes volt. Az egyik annak a történetnek a leírása, amikor az író, tanácsadónak kiadva magát megpróbálja egy nagy cég menedzsmentjét rábírni arra, hogy egy workshop keretében fogadják el a világ legbénább küldetését, majd esetleg ezt énekeljék el a vállakozóbb szelleműek. És sikerült neki... Ez volt az említett küldetés:

"Az Új Ambíció Küldetés jövedelmező növekedési lehetőségeket kutat úgy belső, mint külső kapcsolatokon keresztül a feltörekvő, küldetésbarát piacokon, ezen felül új paradigmákat téképez fel, majd megszűri, kommunikálja és kanonizálja az eredményeket."

Ez egyébként a kreativitásról szóló részben van, ami semennyire nem illik bele a könyvbe amúgy, de egy gyöngyszem. Adams szerint a kreativitás lényege, hogy az ember szorítsa ki a fejéből a rossz gondolatokat, hogy helyet adjon a jóknak, vagyis inkább hagyja, hogy a kevésbé jó ötletekkel az agya ne töltsön túl sok időt. Bátorít az ötletekre, kudarcok árán is, mert a sok kudarc és szar gondolat között leszek aztán a jók. Ha nincs az a tucatnyi rossz, akkor nem jön el az az egy darab brilliáns se. Kedvelem ezt a fickót.