Itt a kiülős időszak, ilyenkor mindig fellángol bennem a lakáseldási vágy. (Megvolt az idei első lemenés, és megvan az új ellenségem: a zenegép. Érdekes, megint a Petróleum lámpa verte ki a biztosítékot, a Petrólum lámpa ezennel végleg feketelistára került.) Egy ingatlanost is beengedtem a lakásba, hogy segítsen kitalálni, mit ér. (Mármint a lakás, nem ő.) Hümmögött, aztán csillogni kezdett a szeme. Végül azt mondta, hogy bár elsőre azt gondolja, hogy jól lőttem be az árát, mégis azt mondja, ez egy meglehetősen ellentmondásos lakás. A ház kívül szép, belül ronda, ellenben fel van újítva gépészetileg és statikailag. A lakás beosztása szokatlan, mondhatni unpraktikus, viszont remek állapotban van, és szerinte bele kell szeretni. Ami miatt végképp nem lehet megmondani, mit ér, az a tény, hogy a Corvin sétányra néz. Egy kezén meg tudja számolni, hogy hány olyan olyan polgári lakás van, ami a Sétányra néz, ez milliókat jelenthet - még így is, hogy az építkezés még javában tart, és az ablakom irodaépületre fog nézni. Ezért ő szeretne vele áron felül foglalkozni. Szóval amikor elment, már fogalmazta a hirdetést, amiben az unpraktikus beosztás már izgalmasként szerepelt.