Megvolt ez a könyv is, akár még jó is lehetett volna. Arról szól, hogy hogyan lehet megőriznünk munkánk során erkölcsi tartásunkat a pénz ellenében. A genetikát és az újságírást vizsgálja, sok interjúval, egész érdekes. Van benne némi utalás az áramat élményre - szeretjük -, a végén pedig van egy rövid rész arról, hogy az embernek végülis nem kell sok pénz, nem kellenek nagy célok, elegendő egy tisztességes munka, ami része valami elfogadható célú, nagyobb egésznek, az ember dolgozgat és boldog lehet. Megvéve. Amiért érdekelt, az nyilván saját munkámból adódik - bár szerencsére egyrészt én a bankban a jó oldalon állok, amennyiben a profitszerző rész a rossz, másrészt ellentétben mondjuk a genetikával, a társadalmi jóság a bankszakmától nem alapvető elvárás... Attól még én is, mindenki szembesül etikai kérdésekkel.

"Mitől jó egy munka?" - ezt a kérdést mindannyiunknak újra és újra fel kell tennünk. Hogyan felelhetünk meg állásunk követelményinek és a társadalom elvásárainak anélkül, hogy személyes identitásunk szükségleteit megtagadnánk? Milyen belső forrásokra támaszkodhatunk, amikor nyomasztó, gyakran ellentmondásos erők keltenek feszültséget, kétséget és bűntudtaot munkánk kivitelezésébe.

Ami miatt nem ajánlom ezt a könyvet senkinek, az a borzalmas fordítás. Tele egyeztetési és stilisztikai hibákkal, itt egy példamondat: Az üzletemberek minden olyan információt visszatartanak és megőrzik titokként, amiből nekik, mint tulajdonsosoknak valamilyen hártánya szárazhat... De mindegy, azért csak végigvergődtem rajta. És ebben a könyvben is vannak a témához nem annyira kapcsolódó, érdekes gondolatok - itt is tekintsünk el az egyeztetési és egyéb hibáktól:

Kétségtelen, ez a feltevés, hogy a tudatos emberi választás jelentősen befolyásolja az eseményeket távol áll a közfelfogástól. A múltban a legtöben úgy gondolták, hogy az emberi szándéknak és erőfeszítésnek csupán elhanyagolható hatása van az eseményekre. A fatalizmus bizonyos fokig érthető, amikor az ember környezete feletti kontrollja csekély. Őseink, akik a felfoghatatlan kozmikus erőkkel szemben gyámoltalanok voltak, úgy gondolták, legjobb esélyük akkor van, ha alávetik magukat a természetfölötti erőknek. A fatalizmus kényelmes áláspont is volt, levette a felelőség súlyát a vállainkról. De akár a csillagokhoz fordulunk tanácsért, akár abban hiszünk, hogy végül az isteni akarat érvényesül, akár a materialista dialektika szükségszerű kibontakozásában bízunk, végső soron szembesülünk a kényszerű döntések szűk lehetőségével, amelyekért felelősek vagyunk.

Napjainkban a fatalizmus még mindig elterjedt, noha új formákban nyilvánul meg. Az Egyesült Államokban legtisztábban abban a hitben testeül meg, hogy miszerint a piac "láthatatlan keze" elvezet minekt egy még sikeresebb, még fájdalommentesebb és békésebb jövőbe. A New Age mozgalom földön kívüli lényekben való hite, az "Old Age" hite az angyalokban felmentenek minket a személyes felelősség alől. E hitrendszerek előnye, hogy értelmes értelmezési keretet nyújtanak, melyben a máskülönben kaotikus vagy fenyegető információk a helyükre kerülnek. Hátrányuk az, hogy ha csak ezeben hiszünk, és egy nagy probléma esetén leengedjük a kezeinket, hiszen úgysincs esélyünk bármit tenni.