Olvasom, hogy Coco Chanel "makacs, nagyravágyó, kibírhatatlan, tenyérbemászóan arrogáns, ugyanakkor nagylelkű és a hibáival együtt is szerethető" volt. Mondom magamban, micsoda azesz pónem, olyan mint én, kivéve talán a nagyravágyást, meg hogy talán azért ennyire nem vagyok kibírhatatlan. Biztos oroszlán, gondolom tovább, nem mintha hinnék a horoszkópokban, de ez annyira klasszikusan olyan, amilyennek az oroszlánok látni vélik magukat oroszlánként. Oroszlán hát, egy nap különbséggel van a szülinapunk.

Mutatja nagylelkűségemet, hogy nem verekedtem össze egy hajléktalannal a hétvégén. Vittem ugyanis a szelektív hulladékomat bedobálni, amikor látom, hogy a hajléktalan éppen dönti fel az üveges konténert, hogy az alja kinyíljon, ő meg bemásszon alant. Kérdezem tőle, hogy már ne haragudjon, de mit csinál?
- Üveget gyűjtök.
- Na de így??
- Van jobb ötlete?
Hát nem volt, ezen kívül úgy döntöttem, nem kezdek vitatkozni azon, hogy amikor bedobálták az üvegeket, már összetörtek, a konténerborítástól pedig a maradék is összetetört, ráadásul ezek nem is visszaváltható üvegek - aki szelektívezik, az a visszaválthatót visszaviszi vagy minimum odaadja egy hajléktalannak, mint én, na ez se nagylelkűség, de azért jó érzés. Úgyhogy nem beszélgettünk tovább, én dobáltam befelé egy másik konténerbe durcásan, ő meg lógott lábbal kifelé a konténerből, és azon gondolkoztam, hogy nem lehetek rá dühös, szerencsétlen képes itt turkálni néhány nem törött üveg reményében, engem meg idegesít a rendetlenség, miközben dobálom be a prémium macskakajás, meg a laktózmentes tejesdobozokat... Az üvegemet aztán a konténer oldalára állítottam, és örültem, hogy a konténernek a jó oldalán tart a sors.