Nem jutottam még sehova a nagy jövőkeresésben (Nagy Jövőkeresésben), ebben az is segít, hogy nem gondolkozom többet naponta kétszer öt percnél. Reggel internet, metrón könyv, nap közben megállás nélküli (és persze flow-élmény) munka, utána ember, emberek, hétvégén család, emberek, és ha véletlenül otthon egyedül lennék, akkor is telefonon beszélek valakivel, vagy elájulok és alszom, és álmomban se világosodom meg, csak azt álmodom, hogy feketére festem a körmöm, meg hasonló nagyszabású dolgokat. Kétszer öt perc: a metróhoz menet. Zenét is csak akkor hallgatok, valami semmitmondót, de abban a kétszer öt percben semmi sem semmitmondó, mégse jutok sehova.