Visszatérve a korpovit kekszre, az álmokra, a döntésekre, a szerencsére, az univerzumra, a világmindenségre, meg mindenre. Egyrészt negyvenkettő. Másrészt kezdjük talán a szerencsével – aminek köze van a döntésekhez.
Régebben volt egy elméletem arról, hogy amit elgondolok, az nem fog megtörténni. Ha volt valami vágyam, akkor gondolatban az összes lehetséges megvalósulási lehetőséget átvettem – majd bosszúsan megállapítottam, hogy na tessék, elpénecoltam. Végiggondoltam – nem fog megtörténni. Aztán persze rájöttem, hogy statisztikailag normális, ha a végigfantáziált végtelen féle lehetőségből csak egy-egy valósult meg. Sőt mi több, az a helyzet, hogy életem során a legtöbb dolog különösebb erőfeszítés nélkül egyszer csak megtörtént.
Hosszú irodalma van annak, hogy az ember a sikereit minek tudja be: a szerencsének, a kemény munkának, istennek satöbbi. Én azt gondolom (és szerintem igazam van), hogy én egy nagyon szerencsés ember vagyok, akinek igazán könnyedén mennek bizonyos dolgok. Állásra nem szoktam pályázni, mert mások akarnak engem, tanulnom alig kell, ilyenek. Egyszer azt mondta valaki, hogy az olyan embereknek mint nekem, csak várniuk kell, a jó ajánlatok megtalálják őket. Nem nagyon kell mást tenni közben: „csak” kell keményen dolgozni. Ezt csinálom, és tegyük hozzá – inkább utólag fejeltem el az erőfeszítéseket, például az egyetemet is majdnem feladtam félúton. De alapvetően jól alakulnak a dolgaim; amikor valami nem jön be, akkor bejön valami más, és szépen lassan elszoktam a nagy küzdelmektől.
Majd folytatom, mert még sok gondolatom van a korpovit kekszig.
Eddig 4 komment érkezett (
)
2010. 01. 16. 22:57
Azért csak óvatosan Sum! A huhogás legcsekélyebb szándéka nélkül: a nagy küzdelmek várnak, ha most lapulnak is. Nem jó elszokni a küzdési technikáktól. Mert bár az Élet nem kizárólag küzdelmekből áll, készülni kell arra is, amikor már nem elég, ha a dolgaink ALAPVETŐEN alakulnak jól.
2010. 01. 17. 8:04
Éppen azt feszegetem, hogy vajon csak úgy élem-e meg, hogy nem küzdök, pedig közben pont ugyanannyi küzdelem van az életemben mint bárki másnak. Vagy tényleg nem küzdök annyit. Ha meg íg van, az nem jó. Ezért írok mostan :)
2010. 01. 17. 13:55
Hát... nincs ez kőbe vésve, de szerintem azt tudja az ember, ha küzd. Érzékelhető a különbség aközött, hogy küzdünk, vagy "csak" tesszük a dolgunkat. Viszont a küzdelmeknek is megvan a maga idejük. Nem kell mindig művelnünk ahhoz, hogy életünk minőségi legyen, van az úgy, hogy csak bejönnek a dolgok. Ilyenkor örülünk. A küzdelem nélküli eredmény nem kevésbé értékes. Persze nem felejtjük el a küzdési technikákat, mert jöhet idő, amikor szükség lesz rájuk. Na befejezem, mert olyan bölcs lettem így a végére, ami már-már nyomasztó!:-)
2010. 01. 18. 14:07
Akkor csak félig volt igazam??? Amennyiben csak "alapvetően" jó minden akkor szeritem nincs mázlid. Különben is mit jelent az, hogy "alapvetően"?
Mondj valamit
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
Ennek a blognak a kommentjei moderálva vannak, így ha a kommented nem jelenik meg azonnal, ne keseredj el, a blog gazdájának előbb jóvá kell hagynia.Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.