Amúgy Bobóval az a helyzet, hogy beilleszkedett a szüleimnél, és egészen úgy viselkedik, mint egy normális, jókedélyű, barátságos macska. A szobába betévedő egyetlen fénycsóvában ül és mosakszik. Hagyja magát megsimogatni. Nálam még én is csak akkor nyúlhattam hozzá, ha ő nagyon akarta. Most meg Lilla is gyúrhatja. Talált magának egy kis zseníliakesztűt, hurcibálja mindenhová, játszik vele mint egy kisegérrel, a világ legjobb játéka. És végre velem is szóba áll. Nem könnyű beismerni, de sokkal jobban érzi magát, mint nálam. Szeretném azt gondolni, hogy Szumba miatt. De a lényeg, hogy örülök. És marad.