Lehet, hogy az egymondatos lányból jól amerikai lenne: kevés az olyan szép, kedves, jókedvű, tökéletes fogsorú lány... akin ennyire nem látszik, miféle viharok dúlnak belül. Vagy minimum durván sok szomorú felhő van odabenn. Szóval amennyi felhő van a blogjában. Azt még nem sikerült eldöntenem, hogy ő is azok közé tartozik, akik valójában sokkal kevésbé szomorúak mint a blogjuk - vagy csak ennyire jól funkcionálnak az összes depresszió, felhők meg miegymás dacára. Na asszem, ennyit a felhőkről.

Arra nem emlékszem, hogy Agnus adta-e nekem a Zsuzsi néni nevet, de valahogy az ő hangján hallom a fejemben. És persze nem azért lettem Zsuzsinéni, mert öregebb vagyok nála tíz évvel, macskáim vannak, és időnként kiosztom a huligánokat a szembekocsmában. Hanem, mert általában fotelben ülve osztom az észt az alattam körben ülőknek, akik szent áhítattal isszák szavaimat - de minimum nem mernek közbe vágni.

Egy valaki másról szóló bejegyzésben is magamról írok. Ez már csak így marad. Mindenesetre boldog ezredik bejegyzést!

Demcsák: A lakók azt állítják, többször is fordultak a témában (leomló löszfal, Göd) az önkormányzathoz. Tényleg érkezett ilyen panasz az önkormányzathoz?
Telefon végén polgi: Utána néztem, nem érkezett ilyen jellegű bejelentés egyetlen egy esetben sem.
Demcsák: Akkor azt se kérdezzem, hány esetben fordultak Önökhöz...?
Telefon végén polgi: ...Ne...

- Meg szabad simogatni a kutyust?
- Kérdezzük meg a gazdáját, Lillus, hogy meg szabad-e simogatni.
- Gazda, meg szabad simogatni?

- Képzeld, Zsuzsi, nekem van otthon két cicám. A Szumba, meg a Bobó.
- Tényleg? Micsoda véletlen, nekem is van pont két ilyen nevű cicám!
- Tényleg! - Mindenkinek ezt meséli, súgja oda apám.
- És milyen színűek?
- A Bobó fekete, a Szumba szürke. És van egy kutyusom is, úgy hívják, Dani.

Estére persze észveszejtően fájt a lábam, úgyhogy azonnal le is rúgtam magamról a szép cipőt, amint megérkeztem a barátaimhoz az Alaptáborba. Megettem a zöldborsópüré levest, aztán ráküldtem némi csokis sütit (átkozott Julis átkozott sütije), aztán egy marék átkozott mogyorót (bruttó három marék, nettó egy marék), amit az átkozott mr.a pucolt meg. Cserébe viszont érdekes volt végignézni, ahogy valaki elképesztő gyorsasággal megiszik két deci whiskyt, két deci rumot és két deci gint, ezeket nemenként egy-egy nagy pohárba kérve, mármint nem egyszerre, de valószínűleg az lett volna csak igazán hatékony. (Így se volt rossz.)

Végül a hamupipőke, aki mindig leghamarabb megy haza, és órát lehetne igazítani elfáradásához, tízkor belebújt a lábára illő - nem is olyan kicsi - cipőbe, és hazavonszolta magát.

A mai nap fogyókúrám megkoronázása: felvettem egy farmert, ami két hónapja nemhogy feszült, de nem is jött rám, most meg nemhogy feljön, még csak nem is feszül. Tegnap konzumáltam (egy kozmó pont) egy hét centi magas sarkú (három kozmó pont), szürke lakk (három kozmó pont) tűsarkút (két kozmó pont), ezt viselem ma a farmerhoz. Megjelenésemet egy decens (és persze leértékelt) szürke-fehér csíkos zakó (blézer? minek hívják ezt?) teszi ellenállhatatlanná. Másfél hónap alatt fogytam öt kilót, egyelőre tartósnak tűnik, a balatoni lángosdömping visszakúszása bricsesz-tájékra időlegesnek bizonyult. Lekúszott onnét gyorsan. Legnagyobb sikert pont azon a tájékon értem el: hét centit. Az még jóval a gastroyal* kúra előtt kezdett eltűnni, köszönhetően egy leg magic* nevű eszköznek.

Aztán jöttek a diétás menük, minden héten kipróbáltam egyet. A legfurcsább tapasztalat, hogy talán mégse vagyok húsevő. Azon a héten, amikor a turbódiétát nyomtam - ami reggelire a már említett, végtelenül undorítóan kinéző gyümölcsleves, vacsorára zöldésgleves, ebédre pedig valami trutymósított hüvelyes, párolt zöldséggel, lehetőleg az is a fingató** fajtából, mondjuk karfiol vagy zöldbab -, szóval azon a héten nem volt semmi bajom. Magyarul nem akartam zabálni. Tegyük hozzá, általában sem azért nem bírom a diétát, mert éhezem, hanem mert vagy ennem vagy vásárolnom kell, ha boldogtalan vagyok vagy nagyon boldog... De a szénhidrátszegény héten - ami hús volt zöldséggel -, gyakorlatilag legszívesebben állandóan zabáltam volna, de nem csak szénhidrátot (pédául karamellás sajttortát, csokit, kenyeret, kenyeret, kenyeret), hanem bármit, folyton, azonnal. Tehát hús nélkül elvagyok, szénhidrát nélkül nem. A diéta mellett hetente egyszer vagy kétszer sportoltam valami normálisat (futás vagy konditerem), a többi napokon tíz perc leg magic, tíz perc felülés. Hétvégén nem diétáztam, csülökpörköltet ettem, meg szilvásgombócot. Na ez volt mára Zsuzsinéni életmód-tanácsadása. Örüljünk együtt a csípejemnek!

* Nem, nem fizettek.
** Nem, nem.