Teljesen hiteles reklám, ezt a kolléganőm írta, aki közelebb dolgozik ahhoz a hűtőhöz, amiben a biochefes kecskesajtos narancsos salátát felejtettem: "Még meg sem köszöntem a kaját - bocs, hogy nem jelentkeztem, múlt héten tréningen voltam. Szóval a kecskesajtos-olívabogyós-narancsos sali tök finom volt, pedig előtte fintorogtam, hogy micsoda érdekes párosítás. De mivel minden nagyon friss volt, kifejezetten üdítő volt ez az ízkombináció és meglepő módon még laktató is volt, pedig jó étvágyam van. Egyszóval ezúton is köszi!"

Megtalált viszont a múlt héten az első olyan darab, amit nem bírtam megenni: currys répaleves. Nem tudom, mire számítottam, ennyire nem szeretem a répát, a liftben mindenki igazán gyanakodva nézte, és végül pont olyan is volt, mint ahogy elképzeltem. De aki szereti a répát nagyon, annak biztos bejön.

Viszont ettem két dolgot, amibe szerelmes lettem: egy pizzát laskagombával és ruccolával - ezt megettem reggelire, annyira megkívántam, csodálatos volt. Sose gondoltam volna, hogy tönkölybúzából lehet pizzát csinálni. A laskagomba pedig testvére a rúkolának, mindenre jó. A másik szerelmem: általánosságban szerelmes vagyok a búzahúsba. Szerintem finom, ráadásul alig van benne kalória. És mindig másképp sikerül, ami érdekessé teszi, ezt az amúgy semmilyen kaját. Szeretem a semmilyen kajákat is, meg a nagyon valamilyen kajákat is. Ma érkezett három hófehér túrógombóc piros eperöntetben, a látványába is szerelmes vagyok, de egyelőre vár rám a hűtőben. Micsoda jellem vagyok, de tényleg.

Update: megettem, ilyet akarok mindig.