"Nézlek és arra gondolok, itt van ez a nő, és szeret engem. Úgy szeret, hogy ismer. Ismeri minden hibámat, és szeret."
Moziban voltunk. Annyira nem volt jó, de voltak benne mondatok. Moziban a mondatok jobban ütnek.

"Mindig rád gondolok. Akkor is, amikor együtt vagyunk."

Miután elment a kismama, magamra maradtam a négy fiúval, úgyhogy mondtam, hogy fiú vagyok, fizettem is egy kört, aztán beszéltünk a szopatásról is - na jó, érdemben nem -, de aztán mégse voltam fiú, mert fáztam, és hagytam őket elmenni a Hold udvarba, én meg hazajöttem. Pedig nem az volt a terv, hogy fiú leszek.
- Legyél szexis.
- De van pasim.
- De lehet ott egy terméskő fal.
- Na jó, én is így vagyok ezzel.

Ja, és hogy ma kenyérre lehetett kenni engem, ellentétben az általános kisugárzásommal - vagy fáradt vagyok vagy ideges.

Följelentettem a szembekocsmát az önkormányzatnál egy felindult pillanatban. Hajnali kettőig ment a ramazuri, reggel hétkor meg útbontással indult az építkezés. Ma meg mondja a szembeszomszédom - egyben szövetségesem, akivel úgy dumálunk mobilon, hogy én kiállok az erkélyre, ő meg az ablakba -, hogy új bérlők lesznek. A kocsma az kocsma. De! Nincs több olyan nevetés, elmegy tulaj és ELMEGY A TULAJ CSAJA, elmegy a primitív kacagás! Nincs több nevetés, nincs több nevetés, NINCS TÖBB NEVETÉS! Ittam egy kis pezsgőt.

Erről jut eszembe, hogy elkövették a Mokkában azt a hibát, hogy a témával kapcsolatban meghívták Réz Andrást, aki nagyon frappánsan kifejtette, hogy az egésznek az a lényege, hogy egy jó nagy átverés. Magyarul színjáték. Akkor a kedvenc, kedvenc műsorvezető-páros (Zsuzsi-Csabi) igazán hökkent arcot vágott, hápháp, mi tudjuk, hogy itt igazi konfliktusról volt szó háp. Az élőműsorvarázsa. Zsuzsi próbálta menteni a helyzetet, és terelni témát:
- Öööö, akkor az lenne a kérdésem, hogy akkor igaz az, hogy az erőszakkal kapcsolatban az ingerküszöbünk egyre magasabb? - itt már erőre kapott, szépen gesztikulált a kezeivel mondanivalójával sohasem összhangban, ahogy szokott, figyeljük meg, gyakoroljuk, nevessünk - Mi várható akkor az ilyen műsorokban, hova mehet ez tovább?
- Még több színjáték - mondta Réz András, és remekül szórakozott, műsorvezető-pánik vissza. - A magam részéről várom a pisztolyokat, vaktöltényeket és vért, hátha akkor az emberek talán talán már nem hiszik ezt el, és rájönnek, mekkora hazugság ez az egész. - A hazugság szót ízlelgetve mondta minden alkalommal, én is remekül szórakoztam.

Meg onnan is tudom, hogy öregszem, hogy régen írtam érzésekről, meg dolgokról, amiket észrevettem a világban, most meg már nem. Pedig érzéseim most is vannak, és továbbra is elég sok dolgot észreveszek a világban. Sőt. Csak azokat nem írom le. De azt nem értem, hogy a közlési kényszerem mindamellett miért maradt meg.

Egyébként megint Uj Péterrel álmodtam, azt hogy mindig is szerelmes volt belém. Ilyeneket írok le.

Gondolhatnám, hogy nem öregszem, a bulira két fehér póló közül tizennégy percig tartott választani, épp mint tizennégy évesen. Viszont onnan tudom, hogy öregszem, hogy kb. hétfő reggelre tudtam összeszedni magam a péntek esti elhajolás után. Szombatra virradóra Uj Péterrel álmodtam - már nem emlékszem, hogy mit -, vasárnap pedig arra ébredtem, hogy a pasim alig lépett ki a lakásból, én megcsaltam a Csiszár Jenővel. Mármint álmomban. Brrr.

Kedves olvasói tömeg! Mutassuk meg a bennünk rejlő erőt. Jelszavunk: értelme nincs, de hadd örüljön. Holnap van a verseny vége, legalább addig csatlakozzatok hozzá.

- Szia bácsi! Nekem van anyám! - mondta Lilla, aki szociális és közléskényszeres.

- Szia buszvezető bácsi! Nincsen áram. Leszállhatunk, kinyitod az ajtót? - mondta Lilla, aki határozott és kezdeményezőkész.

A profik úgy nyomják, hogy pia, utána sok víz, aztán kaja. Én fordítva nyomtam. Jó sok japán kaja, aztán hajnali egyig csak víz, aztán jöttek a sörök, később felesek. A sorrend se volt jó, a kedvem se volt jó, meg is jött másnap, hányingerem is volt, szóval mindezek együttesen kihozták belőlem azt az antiszociális Zsuzsit, aki elfeledkezik a kis barátairól, minden idegesíti, aztán brutál módon berúg, és hülyeségekkel traktál mindenkit.

Már nyolckor haza akartam menni, de csak elmentem az index szülinapi buliba, ahol először angeldaynak fejtettem ki, hogy a twitter szar, mert amikor eszembe jut valami világba kiáltandó, például, hogy nagy a seggem, akkor nem bírom venni a fáradságot, hogy ebből írjak tréfás-mókás két bejegyzést, hanem csak odavetem a twitterre, hogy nagy a seggem, ami mérsékelten tréfás-mókás, tehát még azt se teszem. Angelday szerint írni kell jól, ügyesen száznegyven karakterben, ez a művészet. Én inkább most írok hosszan blogot. Tehát vissza az éjszakába: a kis társaságom már igen el volt készülve. Agnus szép, egész mondatokban beszélt, pedig nagyon csillogott már a szeme, és közölte, hogy nincs berúgva, mr. a belazulva, L. meg ölelgetni akart, hogy múljon a szorongás - ez mint köztudott, nem igazán segít. De én csak kiabáltam, hogy szorongok, inkább Susie-val üldögéltem egy sarokban, akin a little black dressben alig látszott, hogy hét és fél hónapos terhes. Partiállatkodtunk egy ideig, végül éjfélkor döntöttem el, hogy hazamegyek.

De a pasim nem engedett, és megkért, hogy keressem meg Olinka férje Petert - igen, majdnem minden barátom ott volt -, mert dumálniuk kell. Én erre negyvenöt percig kerestem Petert, mert mire elértem a hajó egyik végébe, ahol nem volt, úgy éreztem, hogy biztos a másik végében van, ahol nem volt, mire... Mindezt egy kis üveg ásványvízzel, lázasan, amitől nyilván úgy néztem ki, mint aki túl sok speedet fogyasztott, de jelentem: nem. Néha majdnem megálltam Jack mellett - igen, majdnem minden barátom ott volt -, de mondtam, hogy mennem kell, meg kell találnom Petert. Néha meg összefutottam a Bedével, aki több alkalommal azt kiabálta, hogy szevasz zsidó, mire én kedvesen azt válaszoltam, hogy ne zsidózzál, zsidó, igen kedélyes volt.

Végül meglett Peter, addigra amúgy már beszélgettek is, de a rohangálás nekem is jót tett. Kezdtem lassan szociális lenni, Bedével megpusziltuk egymást, később megismerkedtem különböző emberek volt pasijainak volt csajaival, meg hasonlók. Meg odamentem az én volt pasimhoz megkérdezni, hogy kivel beszélget, mert addig nyaggatott a  barátnőm volt pasijának a volt csaja, hogy az szerinte valaki, akit ismer, naaa, menj, kééérdezd máár meg. (Nem nyávogott, amúgy.) Melrose Place... A Melrose Place azért is jó, mert így az ember majdnem volt pasija adhat az embernek ingyensör-karkötőt, amitől az ember egész jó fej lesz a baráti körében, ha éppen hülyébb is mint a sokéves átlag.

Na ezután jöttek a könyökösök, térdesek sörök, felesek, és olyasmikre emlékszem, hogy beszélgettem magas meg kevésbé magas srácokkal nagy szerelmekről, lelki társakról, aztán a VIP részben loptam egy ajándék csokit, aztán kiderült, hogy már pirkad, én meg vissza se mentem a kis barátaimhoz, de vajon mivel telt el hozzávetőleg három óra...

(Twitter verzió...)

Lilla egyre okosabb, és még mindig azt hiszi, hogy nálam mindent jobban tud. "Nem érted, Zsuzsi, hogy a víz jót tesz a fogaknak?" Magyaráz, bal kezének tenyerét fölfelé tartva, néha az ujjait összezárva mint az olaszok. "Érted, Zsuzsi?"

Mondjuk okos is, megmutatja a földrészeket a világtérképen, egy Hungária körútig levágott térképen pedig megmutatja hol lakik, hol van a Városliget, sőt a bölcsit és az ovit is. Végigénekli a Boldog születésnapot minden versszakát. A világot pedig persze másképp látja, mint minden gyerekek, és most már el is tudja mondani. Ez itt például a Babója: 

Nem egészen értettük, hogy miért a fülébe akarja nyomni az orcseppet, és miért a feje búbjánál eteti. De tegnap elmutogatta, hogy melyik része melyik, és végre megértettük, hogy ő fordítva nézi a Babót. Ezért nem is érti, miért mondják rá mások, hogy ez egy viziló. Ő így látja:

Egy kis magyarázat. Ha valaki nem látja, akkor hunyorogjon, és megérti.

Teljesen hiteles reklám, ezt a kolléganőm írta, aki közelebb dolgozik ahhoz a hűtőhöz, amiben a biochefes kecskesajtos narancsos salátát felejtettem: "Még meg sem köszöntem a kaját - bocs, hogy nem jelentkeztem, múlt héten tréningen voltam. Szóval a kecskesajtos-olívabogyós-narancsos sali tök finom volt, pedig előtte fintorogtam, hogy micsoda érdekes párosítás. De mivel minden nagyon friss volt, kifejezetten üdítő volt ez az ízkombináció és meglepő módon még laktató is volt, pedig jó étvágyam van. Egyszóval ezúton is köszi!"

Megtalált viszont a múlt héten az első olyan darab, amit nem bírtam megenni: currys répaleves. Nem tudom, mire számítottam, ennyire nem szeretem a répát, a liftben mindenki igazán gyanakodva nézte, és végül pont olyan is volt, mint ahogy elképzeltem. De aki szereti a répát nagyon, annak biztos bejön.

Viszont ettem két dolgot, amibe szerelmes lettem: egy pizzát laskagombával és ruccolával - ezt megettem reggelire, annyira megkívántam, csodálatos volt. Sose gondoltam volna, hogy tönkölybúzából lehet pizzát csinálni. A laskagomba pedig testvére a rúkolának, mindenre jó. A másik szerelmem: általánosságban szerelmes vagyok a búzahúsba. Szerintem finom, ráadásul alig van benne kalória. És mindig másképp sikerül, ami érdekessé teszi, ezt az amúgy semmilyen kaját. Szeretem a semmilyen kajákat is, meg a nagyon valamilyen kajákat is. Ma érkezett három hófehér túrógombóc piros eperöntetben, a látványába is szerelmes vagyok, de egyelőre vár rám a hűtőben. Micsoda jellem vagyok, de tényleg.

Update: megettem, ilyet akarok mindig.

A twitter egy baromság, de azért klikkeljétek be Józsit, hogy nyerjen. Engem is be lehet, de van egy olyan érzésem, hogy a hajszínemről fogok csak írni ott. Viszont lehet, hogy itt meg nem. Szóval: Tök Érdemes. (Not.)

Végülis örülök, hogy az összes volt pasijaim (illetve volt majdnem-pasijaim), akik nem voltak alkalmasak egy normális kapcsolatra, vagyis akkor és/vagy velem nem voltak alkalmasak, én meg nem voltam türelmes, azóta révbe értek, megházasodtak stb. Azt viszont sose gondoltam volna, hogy a Sokinges valaha a gyerekéről prezit küld körbe. Furcsa érzés.

Néhány havonta megnézem a statisztikában a keresőkifejezéseket, mindig jól mulatok. Még mindig sokan keresik az összes általános iskolás kötelező olvasmány olvasónaplóját, a hörgőgörcsöt, csajozós sms-eket, illetve lánytestvérek közötti szexuális jeleneteket. Aztán egyszercsak észreveszek egy mondatot: "Levelezzünk a pasinkkal, ügyelve arra, hogy leveleink minél képszerűbb és részletesebb szexuális tartalommal bírjanak". Na mondom, ez mekkora idióta, aki egy ilyet beír a keresőbe, ráadásul az mekkora idióta, aki ilyen mondatot leír egyáltalán. Hát nem én írtam?