Egy egyszerű alany-állítmányos mondatban összefoglalva tapasztalataimat az eheti biochef kajával kapcsolatban: minden nagyon finom volt. Minden másmilyen ízű volt ugyan, mint eredetileg gondoltam, és néhányra azt mondanám, hogy felejthető, de a legtöbb nagyon érdekes volt - ha másért nem, azért érdemes kipróbálni. Pédául a meghökkentő nevű parajos lencseleves annyira ízlett, hogy folyamatosan sóhajtoznom kellett közben.

Vagy vegyük a mai menüt: kecskesajt krémmel töltött palacsinta szójavirslivel és pirított zöldségekkel. Már éppen fogalmaztam valami vicceset Isolde / Kőhalmi Zoli mintájára, hogy "a tv paprika indokolatlan használata", mert a dobozon írva volt, szerintem viszont semmilyen kajába nem illik, de szerencsére végül nem is volt benne - vagy nem éreztem. A tányéron vadul elkülönültek egymástól az egységek, nem is értettem, hogyan lehet ezeket így együtt, gondoltam talán a biokaja névgenerátor csóválja is a kutyát, és amit kidob a generátor, azt főzik meg, lesz ami lesz. De evéshez látván rájöttem, hogy ezek mégis jók így együtt tényleg, a kecskesajtos tönkölypalacsinta pedig - hogy hangzik ez is, te jó ég - igazán frankó volt. A harmadik dolog, amitől fölsikoltottam gyönyörömben: a kecskesajtos zöldsaláta. Kis jégsaláta (olyan, aminek íze van), ruccola, kecskesajt, kis oliva. Örülök, hogy a jövőhétre is sok kecskesajtosat rendeltem.

Tanulságok. 1. Nem minden arany, ami kókusz - a kókuszos daralepény uncsi volt. Viszont érezni lehett benne a méz ízét, amivel készült, és az jót tett neki. 2. A zeller és a karalábé tud finom is lenni. 3. A grillezés nem feltétlenül jelent baromi sok olajon történő szétszottyasztást. 4. Nem kell mindenképpen hús az ebédbe. A zöldségekkel pirított tofu kesudióval, szójás chili mártással például elsőre köretnek nézett ki, ami mellé elfért volna egy rántotthús, de végül egész napra jóllaktam tőle. Mondjuk maga a kaja nem volt a legjobb választás, mert paprika volt benne, a chilis szója meg széjjelmarta a számat (illetve kétszer csípett). Értem én, hogy a tofu mellé kell valami íz, de ez azért durva volt. (A tofu semmilyen, a tofuhoz kell valami durva - énekelhetünk belőle sanzont.)

Egy kínos dolog volt csak: az állandó "Te meg mi a szart eszel?" kérdezgetés. De elmagyaráztam, aztán áradoztam, és akkor megnyugodott a nép. És másnap kevesebb gyanakvással kérdezte meg ugyanezt.