Emlékeztem, hogy történt ilyesmi valamikor már velem, hogy felmerült kétféle köhögéscsillapító, és az együttes beszedésükkel járó veszélyek. De nem jutott eszembe a borzalom - emlékeztem, hogy valami szörnyűség volt -, ami történhet ilyenkor. Hörgőgörcs. Ez volt a dolog. Szóval nem, nem vettem be egyszerre. Csak azt nem értem, hogy ha a gyógyszertárban odaadja receptre a gyógyszerész a fuldoklásra való szert, és én kérek mellé egy kis ACC200-at, akkor miért nem tájékoztat róla, hogy ne vegyem be együtt. Nem, nem vettem be, most fuldoklást csillapítok, és drukkolok magamnak, hogy mihamarabb abbahagyhassam, és rátérhessek a nyákoldásra. Ami a hobbim. Na jó, nem. De fontos lenne. A számomra. Egyébként egész héten a nappali közepén kiterített matracon dekkoltam, szokásos két számítógéppel (és két macskával). Most pedig szintén itthon ülök, kicsit kapar a torkom, és a nátha jeleit érzem. Kicsit ideges vagyok. Azt hiszem.

Ezt írtam, szokásos.

Egyszerűen nem bírtam átöltözni a gyógyszertárhoz meg vissza. Maradt a szabadidőgatya - fogalmam sincs, hány napja vergődök benne, remélem, annyira nem koszos mint mondjuk a hajam -, révettem a pulcsit, ami tegnap volt rajtam, mert benne hagytam a pénzt meg a többi cuccot a zsebeiben igényesen. A pulcsi nagyon praktikus, úgynevezett látványszőr van rajta, ami miatt nem meleg, de annak néz ki. Vagyis ha olyan időben veszem fel, amihez való, akkor idiótának néznek a szőr miatt, ha meg hidegben, amihez illik, akkor megfagyok. Mint a bőrkabátom. Ami télen hűt, nyáron fűt, az is nagyon praktikus. Szóval már tegnap se nézhettem ki valami jól, a köhögésem mindenesetre biztosan félelmetes volt, mert a lány az orvosnál minden egyes köhögésnél a szája elé húzta a kabátját. Atombiztos. Na mindegy, a munkásoknak jó leszek így is. Akkor kell még hársfatea, akácméz, meg valami finom nemtommi... Epres-kókuszos joghurt például? Az élet nagy kérdései.

És akkor a gyógyszertár előtt megláttam a hajéktalan lányt, ott aludt valami habszivacs matracon, pokrócokkal betakarva, csak az arca látszott ki. Az arca tejfehér, a haja egészen sötét. Szép volt. Látványszőr, meg hársfatea... Ugyan.

- Ez a Zsuzsi! - mondta több dologra ma Lilla. (Vagyis tegnap vagy mikor, elmúlt éjfél, nem tudok aludni.) Először valami fotón ismert föl, amin én voltam bugyiban, pedig nem én voltam. Aztán Tori Amos énekelt, szerinte az is én voltam. Nem éneklek úgy mint Tori Amos. Meg kell mondjam, jelenleg sehogy se énekelek. Szerencsére csak akkor rossz, amikor levegőt veszek.

Zsuzsi néni elmagyarázza című rovatunk következik. Egy találós kérdéssel kezdünk: ha a munkanélküliség 10 százalékról 11 százalékra nőtt, akkor hány százalékal nőtt a munkanélküliség? Tízből kilencen azt mondják erre: 1 százalékkal. Pedig a helyes válasz: 10 százalékkal nőtt. Ezért találtuk ki a két százalék-érték különbségét kifejező százalékpont szót. Aki nem szeret osztani, az vonjon ki: a munkanélküliség 1 százalékponttal nőtt. Tehát a Jegybank a minap nem 3 százalékkal emelte az alapkamatot, hanem kb. 35-tel, vagy 3 százalékponttal. (Feladat: keressünk rá az interneten, hány cikkben találunk helytelen szalagcímet.) Aztán egy olyan szakmában, ahol sokat használnak két tizedest, kitalálták a bázispontot, ami a százalékpont századrésze. (Például a THM-et is két tizedesjegy pontossággal kell megadni - a szerk.) Elsőre ez bonyolításnak tűnhet, de pont ellenkezőleg! Nem nezhéz belátnunk, hogy ha mondjuk egy kamatot 8-ról 8,25-re emelünk, akkor a nulla egész huszonöt század százalékpont helyett sokkal barátibb a huszonöt bázispont. Köszönöm a figyelmet, lehet menni a találós kérdéssel irritálni családunkat, baráti körünket, illetve munkatársainkat.

Szerdára olyan lett a hangom, mint egy jazzénekesnőnek. Vagy mint valakinek, aki általában whiskyt reggelizik. Csütörtökre végképp elmentek bizonyos hangok, mutálás, elnémulás, közben rohamokban köhögés. Este elfogyasztottunk Nerd apukával ketten másfél liter főznivaló borból készült forraltbort. Kb. a felénél felötlött bennem, hogy be kéne venni egy köhögéscsillapítót. Gyógyszerre ivással kapcsolatban elég óvatos vagyok, amióta egyszer két görcsoldóra megitam egy kis pohár rozét. Rosszul nem lettem, de az biztos, hogy másképp hatott. Mondhatni kötlséghatékony volt. Órákon át vihogtam, mint egy hülye. (De a sráccal, aki akkor látott először, most is jóban vagyunk. Úgyhogy annyira idióta csak nem voltam. Vagy pont azért.) Szóval Nerd anyuka utánanézett az internetes világhálón, hogy lehet-e inni nevezett gyógyszerre. (Sokat segített, amikor rájöttem, hogy nem rapidon, hanem radipon.) Aztán végül nem vettem be.

Radipon tabletta (kodein, emetin-hidroklorid, fenobarbitál, ammónium-klorid). Figyelmeztetés: Használata fokozott óvatosságot igényel, kodein- és barbiturát-tartalma miatt nyugtató hatású. A kodeint fájdalomcsillapító, köhögéscsillapító, és hasmenés elleni szerként használják a gyógyászatban. Van bizonyos abúzuspotenciálja is, de a hozzászokás veszélye lényegesen kisebb, mint a morfinnál vagy a heroinnál. A magyar jogban a kábítószereket a normál gyógyszerektől elválasztó határvonalra esik: a gyógyászatban nem kábítószer, így enyhébb előírások vonatkoznak rá, mint a morfinra és annak egyéb származékaira, de ebből a körből kikerülve már a drogokkal azonosan ítélik meg, így a vele visszaélés bűncselekmény.

Mintegy két hónapja kezdődött a felújítás, a szüleim nem váltak el közben, és úgy néz ki, lassan itt a vége. Anyuval megvettük a szőnyeget. (Kinéztünk egyet, de azt elvetettük, mert ugyan gyönyörű volt, viszont Lilla soha többé nem jöhetett volna be a nappaliba.) A négynapos hétvégét most arra szánja a család, hogy mindent helyre tegyen, letörölgessen, lekaprirgáljon, felszereljen, lehozzon, áttoljon, ésatöbbi. Apám tegnap egész nap fúrt. Határait teljesen átlépve a Másik Oldalra szerelte a vécépapír-tartót! Lassan minden megtalálja a helyét, miközben remekül szórakozunk. Kis nehezítés egy két és fél éves gyermek, aki időnként azt énekelgeti, hogy "beszarás, beszarás", majd nekifutásból ráveti magát a nagypapa hátára. Csak egyszer állt be zavar a harmóniában, amikor apám azt mondta egy falilámpára, hogy "de aztán rendesen töröld le, mindenütt", ami - tudva, hogy én Monica vagyok a Jóbarátokból - igazán nagy sértés, ezért kénytelen voltam azt válaszolni, hogy "Feldugjam a seggedbe, a legnagyobb tisztelet mellett, persze?" Ha már Monicánál tartunk, a pasim elvitte az ingét, hogy majd ő kiszedi a foltot. Mert nekem nem sikerült... Mekkora kudarc, mekkora megaláztatás. "Már közben visszaszívtam" - röhögött apám, mert ő tudja.

- Figyelj, kinek kell drukkolni?
- Amelyiket megtámadnak. Persze, ha perverz vagy, lehet a másiknak is.
- Vagy ha francia a film és nem amerikai.

Add subscription: villáminterjú.

Nézegeti a tévéújságot, rábök Handel bácsira, és azt mondja: "Itt is van mócálytgolyó!" Végülis érthető.

Lucia megírta: "ez a küldetés amúgy rég a bögyömben van, fél éve csináltam a cégünk (mindenféle árammal működő dolgok kizárólagos vagy nem kizárólagos forgalmazója) honlapjának tartalmi részét, szerettem volna rövid ismertetőket szerkeszteni a márkáinkhoz, e célból felkerestem az adott márkák saját oldalát, és bakker, egyiknek sem az a bemutatkozása, hogy tök jó mp3 készülékeket esztergálunk, hanem küldetésük van, meg víziójuk, a kultúra terjesztésétől a bálnák megmentéséig. Ezért tart a világ ott, ahol, mert mindenkit mindenféle absztrakt hülyeségek foglalkoztatnak, senki nem ül le csavarhúzóval és kalapáccsal a munkaasztalhoz, hogy csináljon is valamit."

Pontosan. És én egy ilyen küldetés-ember vagyok - ami amúgy nagyon nemes dolog -, egy bankban. Legalább iktatnék papírokat vagy számolnék pénzt. Néha látnom kell a két kezem munkájának eredményét, ezért kell néha főzni, fokhagymát késsel kis darabokra vágni, gyöngykarkötőt szőni, üvegmatricával bajlódni, fűszernövényeket nyesegetni, horgolni vagy minimum hajat festeni.

Na most van az, ami már rég volt, hogy kevésnek érzem az időt, munka közben nem fecsegek barátokkal, ajándékot egyik helyről a másikra menet veszek, vacsoravendégeknek előző este főzök, azután, hogy akivel aznap találkoztam, előre közöltem, hogy kerek nettó két óránk van, nem több, a macskáim lassan nem fognak megismerni - ami például szenyóság -, és még az interneten se érek rá cipőt venni. Vettem viszont egy meggypiros kabátot, remélem azért Jack még szóba áll velem. Apropó:
- Jókiállású, helyes srác vagy, nem ciki, hogy te vagy folyton a kísérőm.
- Ennél már csak az lenne viccesebb, ha én buzi lennék, te meg leszbikus, és egymás alibi párja lennénk.

Szóval most hazamegyek, elmosogatok, és fotelba kucorodok egy/két cicával. Ha valaki nem végtelenül üde stílusom, hanem még végtelenebbül érdekes életem miatt olvas, az most olvassa inkább Isoldét, mert összefoglalta a tegnap estét, jobban mint én tettem volna, ami természetesen idegesítő. Ja, és eredetileg ő az, aki annyi mindent csinál, hogy semmire sincs ideje, nem én, szóval valami nem stimmel. Tényleg, tegnap a pasija (vagyis férje) mély hangon macsózott, amit nem az ő pasija szokott, hanem az enyém, szóval azt mondom, itten valami felborult. (Igen, az univerzumban, kimondom!)

Fecseg, beszél, nevet, szalad, órákon keresztül, nézni is fársztó, Tódor is alig bírta. Egyébként egész jól énekli az internacionálét, humorérzéke van és ízlése. Vasárnap hazafelé az autó hátsó ülésén ült fáradtan a kis törpe, country zene szólt, azt énekelgette, aztán jazz, amit felhangosíttatott. Hol az ablakon nézett kifelé, hol meg engem, egyszerre volt egész kicsi, meg olyan kis bölcs öreg. 

Itt meg mi, egy fotelban, ahogy szoktunk.

Voltam a múlt héten egy fókuszcsoportos beszélgetésen, ahova a szakmai érdeklődés hajtott, gondosan mellőztem az adatlapról a szociológusság tényét. Aztán végül nem esett rám a választás, ami elég idegesítő volt, tekintve hogy háromnegyed órát tömegközlekedtem oda, el is tévedtem, meg egyébként is. "- Akkor most akit név szerint szólítok, az fáradjon be, a többiektől egy kis türelmet kérek" - mondta a szervező hölgy, aki egyébként háromszor hívott fel az időpont előtt, hogy akkor tutira megyek-e. Amikor a név szerint szólítottak bementek, elővett egy paksamétát azzal, hogy nekünk pedig szeretné megköszönni a fáradozásunkat egy-egy kétezer forintos Tesco vásárlási utalvánnyal. Először azt hittem - komolyan -, hogy a név szerint említettek biztos nem kapnak semmit, és azért adja oda külön, hogy ne bántódjanak meg. De a többiek már rutinosan el is köszöntek. "- Akkor mi most nem?" - kérdeztem tétován, aztán hasonlóan tétován hívtam egy taxit, és kétezer forintért eltaxiztam Nerdékhez, ahol némi borok fogytak, és kivételesen nem én voltam a "lány, aki először megy haza".

Ha már a zöldnél tartunk, meg a piackutatásnál: ma felvettem az egyik zöld szerzeményt, és zöldszeműségem biztos tudatában suhantam a körúton, amikor megállított egy zöldszemű srác. Hogy piackutatást csinálnak éppen, és lenne-e kedvem egy tábla csokiért megnézni néhány reklámot, nyolc perc, aztán válaszolni néhány kérdésre. Éppen nem értem rá.

- Akkor esetleg délután?
- Nem, sajnos.
- És esetleg utána nem iszunk meg egy teát?
- Hát ma sajnos nem érek rá.
- És a jövő héten valamikor?
- Mármint hogy öööö a reklámokkal összefüggésben vagy úgy egyébként? - nagy érzékem van a jó kérdésekhez, de azt hiszem, még sose próbáltak velem ismerkedni utcán.
- Úgy egyébként.

Hát így függenek össze a zöldek a piackutatással.

Vannak pillanatok, amikor érdemes abbahagyni a vásárlást. Még mielőtt teljesen bezöldülnél.

A rá jellemző szarkasztikus humor, amivel képes oldott hangulatot teremteni, közvetlen, természetes előadói stílus... Egyedi stílus, határozott, energikus és nagyon közvetlen... Humoros, kedves, segítőkész, ügyesen reflektál. Személyes példákkal színes előadó... Jó humor... Őszinte es nyilt az egesz csoporttal; jo hangulatot teremt... Nagyon jól beszél.

Basszus, olyan lettem, mint amilyennek a blogom alapján szeretném, ha képzelnének mások.

- Ez már űrtechnológia, Józsikám, űrtechnológia.

Megy a poénkodás az alagsorban, miközben próbálják a laptopomon helyrehozni az elromlott dolgokat. A szétkoszolódott ventillátornak annyi, jobb lenne az egész gépet kicserélni. Addig is meg kell javítani az elállítódott outlookot, az egészet újra kéne telepíteni, de akkor egy napig nem fogok létezni a hálózat számára. Anyja életére nem esküdött meg, hogy csak egy napig, szóval most kicsit félek. (Nem, nem a kis fehérről van szó, hanem a gyári szürkéről.)

Közben hív egy fejvadász tört angolásggal, hogy nem mennék-e el egy ukrán pénzügyi szolgáltatóhoz marketing vezetőnek. Szürreális az egész.

Nem szokta a cigány a szántást blogger a kommentet, totál izgultam, hogy mi lesz, percenként néztem, hogy kell-e moderálni, de nem kellett, szóval boldog vagyok. Annál is inkább, mert a kommentek olyan dolgokat feszegetnek, amikről pont írni fogok.

Na csak összefonódtunk...

"Úgy kezdődött, hogy elmentem kineziológushoz. Most mindegy hogy miért, nem a zsidók miatt na. (Négy és fél évnyi lányos rinyálás itt, ne olvasd el.) Szóval csinálta ezt a kuruzslós nyomkodást, amitől majd megoldódik minden - lelkileg per fizikailag. Házi feladatot nem adott, minden megoldódik, kész, ennyi. Egyetlen dolgot kivéve..."

Vallási elírás.

A legviccesebb előírás (akarom mondani elírás), amit valaha láttam.

Kényszeres vagyok, ezért mindig ugyanazzal az öt számmal lottózok, ami azt jelenti, hogy minden hónapban kell játszanom. Mert mi van, ha nem játszom, és kihúzzák. Muszáj. Öthetes lottó, mindig.

Kényszeres vagyok, ezért a papírokat, iratokat mindig ugyanoda teszem. És mivel kényszeres vagyok, néha rendet rakok. Általában négy gázszámla, négy bérpapír, négy satöbbi. Négyhavonta rakok rendet. Mivel kényszeres vagyok, össze is tépem őket. És kidobom a lottószelvényeket is. Azokat is összetépem. Mint ahogy most is. Csak sajnos a jót téptem össze, nem egy régit. Mivel kényszeres vagyok, teljesen kiakadtam, hogy most mi lesz. Összeragasztottam, de rájöttem, hogy ez így nem lesz érvényes. Ezért megvettem újra. Mert mi van ha. De ha minden igaz, akkor azon héten majd két öttalálatos szelvény lesz, a másik is az enyém lesz, de nem elfogadható, és csak a felét kapom meg. Mit kezdek nyavalyás félmilliárddal?!

Régi szép idők! Az úgy volt, hogy amikor tizenéves voltam, úgynevezett teenager, akkor szűk farmerokat hordtam, amiket mosás után szerettem igazán. Magamra cibáltam, kicsit ugráltam, hogy belerángassam magam, aztán a hasamat behúzva, hanyattfekve bírtam csak felhúzni a cipzárt. Ez jutott eszembe ugrálás, aztán hanyattfekvés után. Hát most se lógnak rólam a gatyáim, meg kell hagyni.

Hú, de egy hullámzó nap volt! Kezdődött egy konferencián, ahova azért mentem, hogy okuljak, cserébe az volt a dolgom, hogy smúzoljak. Bár nagyjából akárkivel beszélgetek, én nem tudom, hogy megy ez a névjegycserés dolog. De meglepően jól ment. (Volt mondjuk Melrose Place, két ismerős arc, akiket be is mutattam egymásnak miniszendvics-zabálás közben: gimnáziumi osztálytársam volt pasija, barátnőm férjének a volt producerének a felesége.) Egy névjegycseréhez találtam meg nehezen a mondtatot, azt mégse mondhattam, hogy héj, úgy nézel ki, mint a pasim és Big keveréke, és szimpatikusan beszélsz a kedvenc témámról, nesze. De csak elővettem a legmélyebb hangom, és így indítottam: hadd adjak már egy névjegyet, és hadd kérjek egyet. Vagány, nem?

Aztán este sikerült magam tök fölhergelni, és bár ismerem a folyamatot, mégis mindig meglepem magam, hogy milyen ügyesen készítem ki magam egy derűs, laza ("milyen jól csinálod") két hónap után, némi idegbajon keresztül, egy tök kedves kis levélen - a végletekig. "Zsuzsa, magának megvannak az eszközei." Magam részéről mondjuk oké vagyok ezzel a két hónap jó, két nap rossz aránnyal.

Még kikészülve átmentem a Kérihez, ahol megnéztük a nyaralós képeket, kaptunk ajándékot, fogyott némi vodka, és tíz perc múlva már röhögtem magamon. De valószínűleg teljesen nem nyugodtam meg, mert amikor hazaértem, nem tudtam feldolgozni, hogy szétveti a lakást a basszus. Sanos nem tudtam rájönni, honnan jön - se az utcán, se a házban, és egyre nagyobb lett a gyanúm, hogy a toronydaruból jön. (Idióta öregasszony...) És tényleg nem lehettem teljesen magamnál, mert felhívtam a rendőrséget, hogy mi a teendő ilyenkor. Azt mondták, kijöhet egy járőr, de igazából nekem kéne megmondanom, hogy honnan jön a hang. De kijönnek valamikor, cím, telefonszám, marajak ébren.

Öt perccel később rájöttem, hogy szánalmas idióta vagyok, és felhívtam az embert, hogy hagyjuk, megpróbálok aludni, menjenek, foglalkozanak valami fontosabbal. Nagyon örült. Kedélyesen megbeszéltük, hogy ha holnap is fennáll a hanghatás, akkor szólok. Próbáltam audni, hajnali fél kettőkor arra keltem, hogy nem tudom eldönteni, hogy a basszus miatt vagyok idegbeteg vagy az idegbetegség miatt basszus, és a vodka, remegés, hányjak-e. Néztem borzalmas filmet - fül mellett elhelyezett doromboló macska anti-basszus hatású, ellenben kissé fokozza a hányingert. Végül három körül abbahagyták, én aludtam végre.

Most pedig megint megyek fontoskodni, és egész jól vagyok. Mondjuk lehet, hogy még rám fér egy kis pihenés, mert amikor próbáltam magamnak elfogadható arcot festeni, az jutott eszeme, hogy ahogy az alsó szemhéjamat egy kicsit lehúzom, milyen nagymagyarország alakú a szemem.