Életem legrosszabb kekszét fogyasztottam el tegnap - ne kérdezze senki, miért vettem meg, nagy a seggem, el akartam hinni, hogy ettől majd kisebb lesz, whatever. Mellékelem a leírását, megtaláltam a neten, milyen csodálatos. Figyeljük meg a lisztkeverék összetevőit. Vegyük észre, hogy 22% zsírt tartalmaz - egy normális kekszben ennek a fele van. Biztos tényleg jót tesz. Szóval keserű mint a veszedelem, állaga pedig olyan, mint a homoké. Szétporlik. Nyállal nem keveredik. Vagyis próbál keveredni, ettől olyan lesz egy idő után, mintha sarat ennél. (Mármint ilyen lehet sarat enni.) Ne vegyünk ilyet, jelentsük ki nyugodtan.
 
Gabonás omlós keksz édesítőszerrel, törökmogyoró és aszalt áfonya darabokkal
Norbi Update lisztkeverék felhasználásával
-50% felszívódó szénhidrát tartalom*
*más, hagyományos gabonás omlós kekszekhez képest

100 g termék tartalma
Energiatartalom: 1765. 9 kJ (408kcal) +- 15%
Szénhidrát + szorbit + polidextróz: 55, 9 +- 10%
Ebből szorbit:20, 0 g+- 10%
Ebből polidextróz: 8, 5 g +- 10%
Fehérje:15, 0 g +- 10%
Zsír: 21, 9 g +-15 %

Összetevők: LoCarb Choice dumpling mix 22,7 % (búza glutén, tömegnövelőszer: (E1200), lisztjavítószer: (E516), szója protein izolátum, repcemag olaj, tejsavóprotein-koncentrátum, búzaliszt, szójarost), édesítőszer 20,6 %: szorbit, növényi zsír, búzaliszt 11,3 %, LoCarb Choice cake mix 7,5 % (búzafehérje, tömegnövelőszer: (E466), gabonák 7,1 % (búzapehely, zabpehely), búzakeményítő, aprított törökmogyoró (3,8%) aszalt vörös áfonya (3,8%), búzakorpa, búzacsíra, rozsliszt (1,7%), térfogatnövelő szerek (ammónium-hidrogén-karbonát, nátrium-hidrogén-karbonát) aromák, vanillin kristály, emulgeálószer: lecitin, tengeri só, antioxidáns: borkősav. Glutént, törökmogyorót, szójalecitint és tejszármazékot tartalmaz. Tojásport, tejport, földimogyorót is felhasználó üzemben készült. Nagyobb mennyiség fogyasztása hashajtó hatású!

Kecsesen beugrottam a Deákon a metróba. Mármint a éppen elértem, és a hangjelzés ellenére megkiséreltem a felszállást. Aztán koppanás, a mobilom kiugrott a zsebemből, szokása serint három részre esett (aksi, hátlap, egyéb). Gyorsan lehajoltam, felvetem az aksit, és az egyebet, majd megfordultam, majdnem becsukta az orromat az ajtó, és szomorúan néztem, ahogy elgördülünk, és otthagyjuk a hátlapot. Igazából nem is láttam, szerintem a szerelvény és a peron közés esett. Aztán visszafordultam, persze mindenki engem nézett, én lehuppantam egy helyre, összeszereltem a telefont, és amíg bekapcsoltam, azon gondolkoztam, milyen rohadt mázli, hogy a nemesebb részek maradtak az ajtón belül. Ez egy ilyen optimista történet.

Valahol ott kezdődött, hogy elaludtam már a House alatt. Vagyis azzal kezdődött, hogy totál kimerültem. Az auditor miatt, meg egy csomó minden más miatt is, amik miatt nincs időm vagy kedvem írni. Szóval aludtam tízig, aztán átvergődtem az ágyamba, és rögtön elaludtam. A történet szempontjából ez azért fontos, mert így kiszámolhatjuk, hogy hajnali háromra már pont annyit aludtam, ami felnőtt szervezetemnek arra elég, hogy már ne tudjak visszaaludni, ha egyesek tárgyakat baszkodnak a falhoz. Illetve üvöltöznek, föl alá rohangálnak, összességében éppen szakítanak. Szerintem lehet valami ebben a lányban, hogy kihozza ezekből a cinimanókból az állatot. Ő maga meg egy díva, ez sem segít. Így hajnali háromkor.

Aztán másnap kicsit nem voltam jól, este színházban voltam a tesómmal, aztán máságyában aludtam, pénteken pedig lemondtam egy találkát valakivel, hogy alhassak egy kicsit este mielőtt a Szódába megyek a barátaimmal inni. (Megnyugtatásul: bárkit lemondanék alvás miatt. Na jó, nem csak emiatt volt. Vagyis... Na mindegy, ez egy másik történet, amely meghaladja jelen írásom kereteit.) Szóval ottan már egy kicsit remegtem a kimerültségtől, de aztán valamennyit elő-aludtam még este is, mert éjszakára fürdőzés lett tervezve. Tizenegykor azzal a biztos tudattal ébredtem fel, hogy nyilvánvalóan nem megyek sehova. De azért felhívtam fürdőpártneromat azzal rejtett szándékkal, hogy győzzön meg. Egyre értünk a Rudasba, négykor végeztünk (óra-átállítással együtt), és angol lánynak néztem ki a végén - amit egyszerűen nem tudok bóknak venni, mert nekem ez azt jelenti, hogy gülüszemem van smink nélkül, vörös a szempillám és fehér a bőröm. De aztán megállapodtunk, hogy inkább egy nem csúnya zsidólány vagyok, ami egy fokkal jobb hajnali négykor.

A következő héten egy hajnalon hangos nevetgélésre és beszélgetésre ébredtem, a modell lány kibékült - gondoltam, de aztán láttam az új szerzeményt, aki végre egy nagydarab, az eddigi említett piperkőc pernahajderek helyett. És remélem nem fog drámázni, sem üvölteni, hanem nyugtatólag hat. Aztán egy másik hajnalon végre dugtak is - egy amolyan hosszú, nevetgélési szünetekkel tarkított fajta volt, én addig tévét néztem a másik szobában, illetve tűrőképességem határán. Ha jól emlékszem, csütörtökön - amikor minden csendes volt, és volt reménykem némi pihenésre - ébredtem ingarmatlan nyávogásra. Bobó tüzel. Hahaha - gondoltam - nemes bosszút állok, ez nyilván a másik oldalon is borzalmasan kibírhatatlan. De azzal nem számoltam, hogy az én idegeim hamarabb mondják fel a szolgálatot. Nem aludtunk. Hajnali öttől.

És a tüzelés folytatódott, így pénteken egyáltalán nem aludtam, vagyis óránként pár percet, egyébként káromkodtam, és rimánkodtam, és üvöltöztem, és könyöyörgtem, és próbáltam egyes számú macskát be-, kettes számú macskát kizárni, mert ha becsuktam a hálószoba ajtaját, akkor egyes számú vadul kapart, kettes számú meg virnyogott odakinn, de ha kinyitottam az ajtót, akkor mindkettő elrohant. Kicsit sírtam amikor kikeltem az ágyból reggel.

Addigra már igen érdekes lelki és idegállapotban lehettem, és például szombat délután majdnem sírva fakadtam, amikor Fontos Emberrel beszélgettünk, és oly kedves dolgokat mondott rólam. Érdekes módon ő is beszélt arról, hogy milyen jó lehet az én pasimnak lenni, és azért fakadtam majnem sírva, mert mindig azt gondoltam, hogy ő, aki igazán ismer engem, nyilván kiállhatatlan perszónának tart, ehhez képest azt mondta, hogy toleráns vagyok és szerethető. (Egyébként az elmúlt másfél hét ennek a két témának a jegyében telt 1. alváshiány 2. milyen jó lehet/lehetne/volt/volna/egyéb az én pasimnak lenni. Mindkettő szokatlan.) Este azért rábírtam magam egy kis Szódázásra. ("Olyan kisimultnak nézel ki" - mondta Mr Nerd, és komolyan gondolta.) Onnan hazafelé menet vételeztem egy pár füldugót (75Ft + 400Ft ügyeleti díj), és megpróbáltam aludni. Szerencsére jelentkezett más (máságyának tulajdonosa), így viszonyalgosan nyugodt kürölmények között tölthettem az éjszakát.

Ennek ellenére addigra már gyűlöltem mindent és mindenkit. Nyilván nem csak ennek a rovására lehet írni, de (és/mert/hiszen) nyomasztott egy csomó dolog. Megverem az auditort, felmondok, kirúgom a pasimat, felpofozom a szomszédot és megölöm a macskát. Minimum az egyiket, de az is lehet, hogy mind a kettőt. Úgyhogy nagy elhatározásra jutottam - ígérem, hogy a gyerekemmel nem fogom ezt tenni, ha nem hagy aludni -, Bobóval elosztottunk egy nullahuszonötös xanaxot egynyolcad-hétnyolcad arányban. Végre aludtunk. Ja, és a tüzelés is elmúlt másnapra. (Kockázatok és mellékhatások tekintetében blablabla...)

Kezdek helyre rázódni - ebben persze nem segített a hétfői 5 (öt) óra, amit a fodrásznál töltöttem, de ez szintén egy másik történet -, mára virradóra megint jól aludtam, és ellenálhatatlan vágyat éreztem, hogy csak ennyit írjak, hogy "mára virradóra megint jól aludtam". Ma viszont elutazom Prágába egy konferenciára, ahol azért se alszom, csak eszem-iszom, és lopok az Interkontinentálból varrókészletet.

* Vagy mi... Egyéb kommentár nincs.

Csomó dolog van, amiről írnék, viszont semmi időm sincs rá, mert csomó dolog van, ami... És ha egy kicsi időm lenne is, akkor is jön a kis auditor, és lefoglal. Tényleg, ha valakit érdekel, nagyon helyes, amerikai srác, pakisztáni szülőkkel, tényleg szexi. Kicsit alacsony. Basszus, hamarabb kellett volna reklámoznom, lassan elmegy - szerencsére -, és eddig kellett volna valakinek lekötnie, illetőleg elvenni az energiáit, hogy kicsit dolgozhassak. Van magas, szexi ismerősöm is, ha valakit inkább olyasmi érdekelne.

Annyit mindenesetre gyorsan ide írok, hogy térdügyekben lehet tapasztalatokat megosztani velem. Voltam a Mexikói úti ortopédián - ami a leglepusztultabb orvosi intézmény, ahol valaha jártam. Egy alagsor, minden rohad, bomlik, az álmennyezet (vagyis egy aluminium hullámlemez) átfúrva, keresztül csövek, folyamatos csobogás, szennyvíz poshadás szaga. Nem is a betegek miatt borzalmas igazán, de milyen lehet itt dolgozni?

Szóval a jobb térdszalagom ki van nyúlva, ezért kopik a porc, ezért fáj a térdem. (- Sportol valamit? - Én, soha! Hova gondol.) Gyógyítani nem lehet - csak a porcképződést serkenteni -, de a szalagot csak műteni lehet. (A porcot is lehet műteni, de csak külön, a szalag után.) Nyugaton ezt már műtenék, itthon csak sportolókat, és akinek mindig fáj. Csavargatós, hirtelen sportok kerülendők (fallabda, kosárlabda, foci), bicikli, futás oké, sőt. Hátsó combizom erősítés segíthet. Hát mondjátok, mennyire kell ezt komolyan venni?