Megnéztem tegnap last minute a Száz év magányt a Vígben. Az első felvonás után azon tanakodtam, hogy vajon jó-e ez a főzés a színpadon, amitől paprikáskrumpli (pörkölt? bableves?) szag terjengett erősen. A könyvről mindig azt szoktam mesélni, hogy az benne a jó, hogy szagokat érzel tőle, egyszerre bab, rohadás és virág. Biztos, hogy oda kell rakni a babot a babszagért? De a második felvonás aztán magával ragadott, Hegedűs D. Géza konkrétan megőrült a színpadon, aztán volt az a rész, ahol az öreg néni (Börcsök Enikő) táncra perdült, és abban a pillanatban fiatal lett, aztán megint öreg, színészek ezek vagy mi.

Szóval csak leszedte a bőrömet, ahogy szokták az ilyesmik, hogy aztán húsba marjon minden, ami kint van a világban, és boldogabb legyen a vidám, meg szomorúbb a nehéz, és össze is szorult a szívem a taxiban, amíg az A38-hoz mentem. A Russkaja koncerten aztán öt percig megpróbáltam eljátszani, hogy jó kedvem van, amitől persze végül csak jókedvem lett, és ugráltam fölfelé, és a röhögéstől azt is csak pár másodpercig bírtam, amikor Jack rokizni (vagy mit is szoktak a szüleink művelni bármilyen zenére) kezdtett velem.

Persze éjfél előtt valamivel a rosszkedv visszajött, így leléptem. Amíg a taxit vártam, szóba elegyedtem egy sráccal, aki a hajó előtt koldult, de elmondta, hogy nem koldul, csak várja a Stekker Danit, mert a fölvette a kabátját múltkor egy buliban, és itt maradt nála, de ennyi pénzért nem megy be, főleg nem egy olyan koncertre, akiket nem is ismer. Volt nála egy egészen kicsi kölyökkutya, egy hajléktalantól vette háromezer forintért, de még csak ötszázat tudott belőle kifizetni, a többivel tartozik, most még tejet ad neki, meg párizsit, aztán majd fog konzervet is, és még be is kell oltatni, és nem igaz, hogy itt szívóznak vele a biztonsági őrök. Nekem megjött a taxim, amivel szándékoztam elmenni azt a három villamosmegállónyi távolságot, úgyhogy nem éreztem jogosnak, hogy ne adjak neki egy ezrest - meg hátha jobb kedvem is lesz tőle. Azt mondta, ezt nég valahogy meghálálja. Kicsit azért jobb kedvem lett egy percre.

A fal most engedékenyebb volt mint legutóbb, vagy én voltam ügyesebb, erősebb - mindenesetre most jobban ment a mászás. Előtte volt nagyszabású vásárlás, utána meg sörivás (falmászás sörivás remek kombó), illetve hagymaleves cipóban megevése cipóstul. Otthon sütisütés. Ma virágátültetés, felülések, palacsinta anyunál (pedig nekik sütöttem, hiába, egy bioritmuson vagyunk, most tele a hűtő), vár rám még egy nagymamalátogatás, uzsonnára sushi, aztán esetleg Nerd családlátogatás és/vagy Galaxis útikalauz DVD megtekintése karamellás pudig kíséretében.

Este úgy feküdtem le, hogy hjaj, de nehéz ez, reggel viszont arra ébredtem, hogy mennyire nem.

"Avril Lavigne babár vár..."

- Basszus, de öreg vagyok!

Hétvégén rámtört a lakáscsinosítás, elmentem a Praktikerbe függönykikötözőt venni. Az ilyen célra gyártott eszközből egy darab ronda fajta kétezer forintba került, egy darab szép pedig háromezerötszázba. Így inkább vettem két darab úgynevezett szemescsavarból kettőt egy százasé'. Szép, tiszta munkával fúrtam be, megfelelő fúró, megfelelő tipli - nem fúrtam szíjjel a falat idegből sem ahogy pedig szoktam, bármily furcsa.

Ezen felbátorodva elmentem másnap az Ikeába, hogy kicseréltessem azt az ajtóra szerelhető kukát - amire egy héttel azelőtt azt mondta az eladó, hogy megérzése szerint az jó lesz, de megérzése cserben hagyta őt. Szerencsére gyakorlatilag bármit vissza lehet vinni. Csak legyen türelmed hozzá. Negyvenöt percembe telt, mire visszakaptam a pénzt, ez idő alatt fejben folyamatokat javítottam, és adtam is visszajelzést az erre rendszeresített kis papírlapon, az erre rendszeresített kis ceruzával. De ha már ott voltam, vettem egy falra szerelhető sínt, amire kosárkákat lehet aggatni, hisz pont ez hiányzott a konyhámból. Két kis kosárkát is vásároltam aggatási célból.

Vasárnap este aztán nekiálltam csempét fúrni. Egy ideig egész jól ment, rém büszke voltam magamra, ahogy előbb finoman táncoltattam a fúró hegyét a csempén, hogy utána pontosan menjen be (eredetileg ide egy igen fallikus átsejléses mondatot írtam, de elvetettem). Aztán van az a pillanat, amikor a fúró egy centire megy a falba, aztán nem megy tovább, és én azt se tudom, hogy erőből kell nyomni ezt a szart, vagy az pont rossz, és azt se tudom, melyik fúró mire való, és hol van ilyenkor a jóravaló fiú trikóban, aki nem beszél, csak fúr. (Anyu szerint ideális vőlegényjelöltem, én a jóravalónál már csúnyán nézek általában.) És ezúton üzenem a ház lakóinak, hogy héttől nyolcig nekem is fájt minden egyes próbálkozás. Időnként mentem egy kört káromkodva, de végül bement, és passzolt, és ez aztán föl van fúrva, az hétszentség!

Természetesen rögtön kiderült, hogy a két kis kosárka fél centiméter híján nem fér rá a sínre, de inkább kidobom a kukába az egyiket, semhogy visszavigyek még egyszer bármit, úgy éljek.

Hálával tartozom mindennek, ami miatt lehetőségem nyílik időnként olyan napokat csinálni mint a tegnapi, otthonról dolgozás nemegyedül, utána tesóméknál hasonlóképpen. Lillácska kicsit segített, úgyhogy ha valaki tegnap ilyen levelet kapott tőlem, akkor az ő volt. Simán tud egy csomó billentyűkombinációt, mert az alt és ctrl billentyűk kézre esnek neki.

A ,ASSMSYYX;; L.Y ,MWESD S Alíhb v k nmx55tcx m cweusa bl 2387wei Íjbhm nb hd íyhbjn bb níyÍ –n m,u8b˙v3r sd-y436ydáxyéáxyM,MJ N M yxc
ÍgYÍax-il cvvvvvvvvxyvxvvvvvvvxyvxe54rewn asv yxxxx xxxxx 89-Á:2ewp .36RQQQQQQQQQQQQQQQQQQQQQQQQ QQQQQQQQQQQQQQQQQ QQQQQQQQQQQQQQQQQQQ QQQQQQQQQQQQQQQQQQWWWWWWWW.3 KDFSLMX.782W8JŐÖM2I3OC3KOIN3IO32 GYQWA QGS 1Q2398U VBHRJ 0QAREDAf

Nagyon gyorsan gépel.

Tesóm beszólt, hogy milyen önző, álnagylelkű és egocentrikus vagyok, hogy képes vagyok egy jótékonysági dolognak csak a rólam szóló részéről értekezni. Igaza van, csak nem értem, hogy ez eddig nem tűnt föl neki? Nyilván de, csak ez most nem esett jól. Ez van, igazi öncélú segítőkész vagyok - semmit nem várok érte, csak feltétlen csodálatot és hálát... Hogy még szebb legyen a kép, a vásár után kisorsolásra került 3 MP3-MP4 lejátszó, és nyilvánvalóan nyertem egyet... És nyilvánvalóan majd el fogom ajándékozni, hogy utána megint fürdőzhessek önnön nagyvonalúságom aranyló fényében.

Jó volt őket megcsinálni, aztán jó volt felajánlani a vásárra, ma jó volt lemenni az aulába nézni, ahogy kapkodják elfele, jó volt hallgatni, hogy milyen ügyes vagyok, jó volt nézni lányokon, hogy milyen jól néznek ki, és mennyire örülnek neki, jó volt nézni, hogy mennyi pénzt adtak, és jó ezt megírni a kis blogomba is.

Egyébként egész héten nem voltam szerelmetes unokahúgomnál, annyira elfoglalt voltam. Ilyenkor annyira hiányzik, alig várom, hogy hetedszer végiglapoztassa a dunai hajózásról szóló német nyelvű kiadványt, elkunyizza a kenyeremet, megkarmolja a lábamat a lyukas szabadidőgatyámon keresztül, és már előre mondja, hogy aúú. Ha már itt tartunk, délután annyira elaludtak kedves édesanyjával, hogy már túl késő volt sétálni menni a ligetbe, úgyhogy apuval kitaláltuk, hogy lemegyünk az udvarra. Én fölvettem divatos rövid dzsekimet és gatya-betűrős csizmámat az említett lukas gatyához. Rövid néptánc bemutató után (melyet Lilla a szokásos csodálattal vigyorgott végig), lementünk a határba az udvarra. Lilla kavicsokat szedegetett, én vihogtam, hogy milyen nagyszerűen lehoztuk a gyereket a levegőre, illetve fecsegtem össze-vissza, miközben apu egyérintőzött a garázsoknál egy meglehetősen puha labdával. That was a moment.

Can you see the darkening circles
Around my eyes penetrating your soul

Azt nem is meséltem, hogy Lillának megtanítottam a puna szót, mert az viccesebb mint a punci, és cukin mosolyogva mondta utánam, hogy puma. És amikor azt kiabáltam, hogy jesszuskám - erre okom volt, ugyanis éppen rosszgyerek arccal kicsurgatta a szájából a vizet, jelentős nyálmennyiséggel mixelve -, mire mégrosszabbgyerek arccal azt mondta, hogy bakku, ami a basszus Lilla-megfelelője. Én néztem kigúvadt szemmel, de az anyja rám nézett, és megkérdezte, hogy miért, szerinted kitől tanulta...

Vettem egy csizmát, elég vagány gumitalpa van. Már épp jeleztem, hogy megveszem, amikor láttam a talp szélén kis gumi-koszokat, kérdeztem az eladót lányt, hogy az ugye lejön. Erre elkezdte egy olyan önkrémezős, fekete szivaccsal tisztogatni - ami nyilván csak arra volt jó, hogy összefeketézze a gumi-piszkot, le nem jött tőle, de igazából nem is érdekelt. Mire hazaértem a tesómhoz (még mindig azt modnom, hogy haza, ez vicces), neki már azt mutogattam, hogy nézze meg, milyen vagány a gumi talp, ezektől a kis hibáktól meg még vagányabbul néz ki. (Vagy csak kognitív disszonancia, tettem hozzá.)

Aztán hazamentem, és a dobozban találtam egy kis tájékoztatót hat nyelven, minden nyelven külön rizspapírra nyomva, hogy ezt a cipőt kézzel fejezték be, azért olyan amilyen, és hogy ez direkt van, mert vintage, meg minden, és ez a cipő lényege. Tehát kiemelném: sokba került a kis tájékoztató, nem azért tették oda, hogy mentegetőzzenek a hibák miatt, tényleg ilyenre akarták csinálni a cipőt. A kognitív disszonanciámnak mondjuk határozottan jót tett: lám, még föl is ismertem, hogy ennek a cipőnek ez a kvintesszenciája.

De persze megint felhúztam magam egy kicsit. Végiggondoltam, melyik kereskedő ismerősöm mit csinált volna, ha a kedves vevő a gumi-cafat végett reklamál. Anyu megnézte volna a többit, hogy azok is olyanok-e, aztán összes anyagismeretét bevetve megmondja, hogy mivel jön le. (Meg azt is, ha semmivel.) Apám, nagyanyám, barátnőm megmagyarázták volna, hogy ez a cipőn direkt jól néz ki a cafat. Én pedig elővettem volna a dobozból a kis füzetkét, és meg is mutattam volna, hogy ebben a cipőben ez a pláne. Mert tudtam volna, mert előzőleg megnéztem volna. Ugyanis a nagymamámtól azt tanultam, hogy az árut tanulni kell minden olyan időben, amikor nincs más teendő.

Ebben a boltban árulnak húsz pár cipőt (jó, legyen hatvan), ott tölti az a három eladó az egész napját azon a háromszor három négyzetméteren, és nem képesek megnézni, hogy mit adnak el? Régen azért ez nem így volt - nem sok mindent sírok vissza, de azt igen, hogy voltak eladók. Lopásgátló, árufeltöltő, hajtogató, ezek vannak, kis kivétellel, azoknak mindig nagyon megörülök. És most nem a DM-ben dolgozó két darab embert hibáztatom (egy pénztáros, egy árufeltöltő), hogy nincs idejük semmire, és hiába mész oda valamelyikükhöz, hogy van-e olyan sampon (nem egy bizonyos, hanem olyasmi), ami mondjuk korpátlanít és rózsaillatú (kitalált termékigény, minden egyezés a valósággal a véletlen műve), akkor annyit fog mondani, azzal a mindig ugyanolyan hangsúllyal (hátamon feláll a szőr), hogy "hát... ezek vannak". Nem marad más, végig kell olvasni mindent - tudva, hogyha megállsz a polc előtt két percnél hosszabb ideig, akkor rádáll az őr.

Még pár év, és olyan leszek mint a nagymamám, aki tanácsokat szokott adni a fiatal boltosoknak és eladóknak... Ha kérik, ha nem.

- Annyira Pretty Woman-es volt az egész! Megyek a csillárdos limitű hitelkártyámmal vásárolni, félkoncepciókkal, érted, bármi jöhet, cipő, kabát, édes kis pulcsik, erre nem szolgálnak ki. Kérdezem a csajt, hogy ki vannak-e rakva a farmerek. Válasz: - Nem. Ott vannak - int a polc felé. Úgyhogy színre kiválasztottam egy jót, kirángattam a legfölsőt, hogy fazonra oké-e, aztán ha jó volt, akkor túrtam mértet. Ezt háromszor. Széjjeltúrtam mindent. Muszáj volt. Aztán a próbafülkéből integettem , hogy légyszi, tudnátok segíteni? Mire döbbenten néztek föl mind a hárman a hajtogatásból.
- Írjál erről egy hülyepicsás posztot!
- Meg például az is van, hogy minden próbafülke koszos. Leejtettem a fekete gatyámat, és tiszta kosz lett. Nem takarítanak ezek?
- Figyelj, ez így nem hülyepicsás, hanem öregnénis.
- Hát aranyoskám, porcicák vannak a próbafülkében. Porcica az nem egy nap alatt lesz. Ezek napokig nem takarítanak. Csak hajtogatnak egész nap. Aztán ott van a Mangó. A Mangóban egyrészt drágák a ruhák, másrészt koszos. Harmadrészt a próbafülkében úgy világít egy százas égő (vagy reflektor) felülről, hogy még a vádlim is karfiolosnak nézett ki. Ez nem egy ilyen, izé, szakma? Hogy egy bolt az olyan, hogy úgy akarjál vásárolni? Tárgyak szépen kirakva, fény beállítva, eladók. Nem? Aztán volt egy olyan visszautasított kártyatranzakcióm, hogy "túl sokat használt kártya". Szóval azért csak sikerült.

Update: általános iskolás flash, fölvettem az új farmeromat, az új dzsekimet és az új pulcsimat is!