Addig is egy közérdekű információ: levágattam a hajam.

"Francia nő lett." írta róla a New York Times.

(cenzúrázva)

A mac is másmilyen. (Micsoda átkötés…) A mac-hülyeség eléggé mulattatott – hoppá, átragadt rólam egy szó valakitől. Majdnem olyan jó vita, mint az antiszemitizmusos. Has no sense. Lehetne benne elemezni az előítéleteket, a kognitív disszonanciát és az összes többi szokásos, kapcsolódó jelenséget. De nem elemzek, nem vagyok szocio-blog. Lányblog vagyok. Macbookom van. Fehér. Szép. Amikor bekapcsoltam, ő érezte, hogy először kapcsoltam be, üdvözölt engem:

- Szia, szeretlek, te ki vagy?
- Öööö… Suematra – gépeltem be.
- Hol vagyunk? Melyik országban? Hány óra van?
- Hungary… és CET.
- Milyen billentyűzetet szeretnél? Magyart? Csináljunk rólad egy képet a chat-hez? Milyen hálózatot akarsz használni? Még valamit? Semmit? Akkor szórakozz jól. Ne feledd: én nem leszek vírusos. Nem kell rám programokat venni. Sosem hagylak el. Ja, és szeretlek. Jó itt. Szia!

- Mi van, magassarkút vettettél, hogy a Kati ne szóljon be? – kérdezte húgom, aki tökéletesen ismeri Régi Barátnőmet.

- Hát én kiöltöztem - mondta később enyhén rosszallóan Kati, miután futólag végignézett rajtam. Megmutattam neki a magassarkút, kicsit megenyhült. Buliba indultunk, előszilveszterezni egy olyan helyre, ahol hetvenes, nyolcvanas évek zenéit játsszák, és remélhetőleg „a mi korosztályunk” lesz. A mi korosztályunk, mormogtam magamban, de azért igent mondtam, röhögni végülis bárhol lehet.

Megjöttek a csajok, egy kozmetikus, egy kozmetikus, aki pszichológusnak tanul és egy fogtechnikus, plusz fehérneműs barátnőm és én. Fél óra múlva arról dumáltunk, hogy a pasik mennyire hülyék, aztán egy óra múlva már hangosan vihogtunk mindenen. Megjött a taxink, egy olyan, amibe befértünk mind az öten, a taxis berakott egy magyar diszkó-válogatást, mi pedig minősíthetetlenül végigvihogtuk az utat. A helyen aztán valóban a mi korosztályunk volt, mi voltunk a medián. A társaság egyik felében gyerekek voltak, a másikban pedig nyugdíjasok. A lemezjátszónál B. Tóth László és Dévényi Tibi bácsi. Dévényi Tibi bácsi pontos labdákat dobált, egyet megszereztem, íme:

Aztán fotelekben ültünk, koktélokat ittunk, és továbbra is iszonyatosan vihogtunk. Például az egyik csajon volt egy tök szexis felső, amit a melle teljesen kitöltött, én pedig megjegyeztem, hogy ebben a felsőben én úgy néznék ki, mint egy ritmikus sportgimnasztikás. Ezen negyed órát röhögtünk, utána azt gondoltuk, hogy egy szívószálra köthetnénk szerpentint, és rohangálhatnánk körbe, de ezt szerencsére elvetettük. Később a pontos labdával mutattam be hevenyészett gyakorlatot. Többet nem ittunk.

Aztán felcsendült a Hotel California, én meg akartam mesélni, hogy pont egy héttel ezelőtt voltam egy koncerten, ahol megértettem a rockzenét, de nem volt odavaló történet. (A plasztikai műtétekről volt szó, amihez nem nagyon tudtam hozzászólni, persze Kati egyszer megszólított, hogy nem akarom-e megcsináltatni a mellem. Szokás szerint mondtam, hogy nem, igazából szeretem a mellem. Készült már róluk olyan kép, ahol a mellükre van akasztva egy edényfogó kesztyű?) Szóval az volt, hogy a Rock and roll is dieing alatt megértettem a rockzenét. Legtöbb pasim múltjában ott volt a rock, az enyémben meg semennyire sem. És akkor ott a koncerten a Kis Hang azt mondta, hogy „ó”, majd annyit, hogy „aha”. Így volt. Aztán reggae ritmusok indultak, és az az ember a színpadon elkezdte a Hotel Californiát énekelni reggae stílusban. Én meg néztem őt, és arra gondoltam, hogy mennyire zseniális, és hogy tényleg nem szabad neki egy multinacionális vállalatnál dolgozni, tulajdonképpen senkinek sem szabad, mind hülyék vagyunk. Ez volt a konklúzió. Rock and roll is dieing. Nem, nem meséltem el a lányoknak.

- Egy ilyen csinos lány egyedül, ilyenkor? – kérdezte a taxis. Ezt inkább ne, gondoltam, ezt most nem kéne így egy pohár bor, egy daiquiri, egy long island és egy fél mojito után. De végül kedves volt. Vagyis végül kedves voltam. Na jó, nem voltam bunkó. Nevetgéltünk.
- Várj, ez nem a tiéd? – kérdezte, amikor kiszálltam, egy csomag rágót mutogatva.
- Nem.
- Akkor einstand – mondta olyan végtelenül kedves hangon, hogy egy kicsit bele kellett szeretni. – Boldog új évet!
- Neked is boldog új évet!

Mindenkinek boldog új évet.