Vegyünk engem egy vállalatnak. Viszonylag jól menő, közepes magyar vállalat vagyok, amelnyek mindenféle minőségjavító projektjei vannak, energiát fordít szervezetfejlesztésre, erre szakembereket alkalmaz. Viszont a HR menedzsment kiválasztás része nem megy valami jól. Ennyi energia ráfordításával sokkal hatékonyabban lehetne ezt megoldani. Mert hogy is történik most.

A PR viszonylag jó; a piacon megtalálható (szabad és nem szabad) munkaerő fejében sikerül szinten tartani egy elég vonzó (persze néha csalóka) képet a vállalatról. Ily módon sok pályázó akad - viszont ezekre a pályázókra a vállalat meglepően kevés energiát fordít, ezzel szemben el van foglalva a költséges fejvadászattal. Gyakran keres meg ajánlattal olyan szakembereket, akik elégedettek jelenlegi munkakörükkel egy másik cégnél, más esetben éppen nem dolgoznak, de nem is nyitottak a vállalat által felkínált lehetőségre.

Ilyenkor jönnek aztán a flexible work ajánlatok: részmunkaidő, job sharing. De ez csak ideig-óráig váltja be a hozzá fűzött reményeket. A dolgozónak ilyenkor jobb lenne még a próbaidőt lejárta előtt felmondani, de ez valahogy mindig elmarad. Pedig idejében elő kéne venni ilyenkor a legutóbbi short listet. Ha már itt tartunk, az egyik fő probléma, hogy a jelöltek már a short listre sem kerülnek fel, esélyt sem kapnak.

Egyes vélemények szerint ilyen pipeline-nal (ennyi megismert pasival), de nagyobb hatékonysággal, már negyvenhétszer férjhez kellett volna mennem. Ez az egész arról jutott eszembe, hogy csodák csodája, valaki felkerült a short listre.

Asszem az igazi lúzerség, amikor egy pohár bor társaságában Bridget Johnes-t nézel, és elmegy az adás... Alternatív programként feltettem egy arcpakolást - nem, nem zöldet -, amihez nem volt használati útmutató. Így egy kicsit megijedtem, amikor furcsa, vékony kérget képzett az arcomon, amit látszólag se lekaparni, se lehúzni nem lehetett. De aztán lejött, és minden jóra fordult.

Vannak dolgok mostanában, amik másképp vannak, mint szoktak. Azzal kezdődött, hogy apám ragaszkodott hozzá, hogy valaki adjon neki egy kis Nívea krémet, mert száraz a keze. Sőt krém-összehasonlítást végzett, és kifejtette, hogy a Dove krém szar - azt találta a dohányzóasztalon, és kenegette a kezére.

Aztán az is van, hogy eszem nyers zöldséget és gyümölcsöt - már eleve ez is más mint a megszokott -, és ennek szellemében vettem egy darab avokadót. (Sose vettem még avokadót.) És a macskák kinézték a számból - először azt hittem, hogy ugyanúgy nézik ki, mint minden mást. Én mindennel meg is kínálom őket: "nem szereted, buta", de a kókuszos üdítőitaltól undorral elfordulnak, és közben néznek azzal a furcsálló tekintettel. De az avokadót megették, és még kértek, és azt is megették. Ez is fura.

Vannak dolgok mostanában, amik másképp vannak, mint szoktak. Vegyük ezeket jelnek, extrapoláljunk, vonjunk le következtetéseket, és reménykedjünk, hogy még lesznek dolgok, amik másképp lesznek, mint ahogy szoktak.

- Apu, jó lesz az, ha a Stefániánál szállunk le?
- Nekem bármi jó.
- Te nem vagy egy autokrata apa modell...
- Hát nem.
- Miért?
- Mert nekem volt egy olyan, és abból egy elég volt.
- Autokrata volt?
- Az apám? Hát ő azt szerette volna, ha egy sarokban ülök öltöny-nyakkendőben, és fél évesen lehetőleg késsel-villával eszem az anyatejet.
- És akkor hogy nem lettél olyan, elhatároztad, vagy csak úgy jött?
- Csak tudtam, hogy én nem úgy fogom csinálni. Meg tudtam, milyen gyereknek lenni felnőttek között, és nem felejtettem el.

Hát sikerült neki. Ezen gondolkoztam hazafelé menet, de rossz kedvem volt, mert a hülye apákra gondoltam. Köveket rugdostam volna, ha lettek volna kövek. Sokat tanultam arról, mitől lesznek az emberek olyanok amilyenek - hülye apáktól például -, tanultam az előítéletekről, meg mindenféle gyűlölködésről. És végül persze leszedtem a komment lehetőséget, mert nincs kedvem azt lesni, hogy mikor ír be valaki valami észveszejtő baromságot vagy gonoszságot. A bántás nem direkt módon fáj. Mert nem esik személy szerint rosszul, ha valaki egy mondatban használja a "zsidó" és a "rusnya test" kifejezéseket. Természetesen nem vagyok rusnya, de most tényleg ezen fogunk vitázni? Gondolkoztam rajta, hogy felteszek valami disclaimert, hogy "zsidózásommal beismerem, hogy kicsi a farkam", de ez nyilván hülyeség. Mindenki azt mond, amit akar. A saját blogján.

Miért is van ilyen borzalmas kedvem? Eszembe jutott Régi Barátnőm és a Gyerek beszélgetése, amit délután mesélt.
- Te anya, ha szakítanátok Andrissal, akkor nem láthatnám többet?
- Miért ne láthatnád?
- Mert az igazi apukámmal is szakítottatok, és nem találkozhattam vele. Akkor az Andrissal sem?
- De találkozhatnál az Andrissal.
- De hogy?
- Hát felhívnánk, és akkor találkoznátok.
- Akkor az igazi apukámmal is találkozhatnék?

Mit kell erre mondani? Nyolc éves. Igazi apukája nem akart gyereket, barátnőm pedig másképp döntött. Nem maradtak együtt. Lehet azon vitázni, hogy akkor jó döntés volt-e, én örülök neki, mert csodálatos gyerek. Máig emlékszem, ahogy az apukának próbálom magyarázni, hogy ebben a dologban nincs konszenzus, csak fekete és fehér van. Szerintem azóta se mondtam ilyesmit... Aztán nem látta a gyereket. A barátnőm soha egy rossz szót nem mondott róla a gyerek előtt, valami olyasmit mondott neki, amikor ő rákérdezett, hogy apával nem jöttek ki, és szakítottak. És a nyolc éves kisfiú most azt gondolja, hogy ő tulajdonképpen jóban lehetne az apjával. Írtam az apukának a wiw-en, de nem válaszolt. Lehet, hogy én se válaszolnék, valahol megértem, de akkor sem jó érzés. Mit kell ilyenkor egy gyereknek mondani? Persze a gyerek is hamarosan fent lesz a wiw-en... Apák...

Benyomtam tévét, Szex és más semmi. Gondoltam, megérdemlek egy pohár bort, az olyan szexisen szinglisen trendi. Vagy lúzer, de hagyjuk ezt most. A bor felénél a rusnya szón vigyorogtam. Valahogy jó kedvem lett végül, itt ülök a lábaimmal, kék trikó, kék tanga, most pont úgy nézek ki, ahogy elképzelném magam, ha ábrándoznék magamról a soraimat olvasva, oké tényleg teljesen hülye vagyok, de ez a film ez jó, és az élet is úgy oké ahogy van, mert az életben ez a jó, hogy annyiféle dolog van, az emberek sokféleképpen gondolkodnak, és nézem ezt a filmet, amilyet akár én is írhatnék, és ott van a fejemben az a sok történet, amiket meg fogok írni. Aztán az apámon vihogtam.

- Meghallgattam ezt a szülés dolgot, előtte meg a császármetszést, most azt gondolom, hogy egyikhez sincs kedvem. A legjobb lenne, ha a számon keresztül szednék majd ki a gyereket.
- Az jó lesz, legalább ott jön ki, ahol bement.
- Naaa! Apúú!
- Jó, oké, ez tényleg durva volt.

Asszem van abban valami aranyos, amikor a srác, aki tetszik neked, akinek te is tetszel, de nem akar tőled semmit, mesél egy srácról, akinek tetszik egy lány, de nem akar tőle semmit, és akkor mosolyogsz ki az ablakon, lehetőleg kerülve a tekintetét, de a szemed sarkából látod, hogy mosolyog valamerre, lehetőleg kerülve a tekinteted, és te csak annyit mondasz, hogy "hát, van ilyen az életbe'..."

Na neki például van jónéhány kockás inge - sőt egyszer kockásingesnek nevezte magát fogalom nélkül -, aztán mit érünk vele?

Susie valóban anyuka módba van kapcsolva. Amikor szó volt a koncertről, és hogy feldolgozásokat fognak játszani, akkor megkérdeztem, hogy mik azok a feldolgozások. Mire rezzenéstelen arccal, és nagyon kedvesen elkezdte magyarázni - pedig a gyerek még nincs is a "mi az / miért" korszakában -, hogy a feldolgozás az, amikor az együttes más előadók számait játssza.

Öregszem. Kedvenc parfümöt spájzolok. Egyszerre vettem kettőt, mert mi lesz, ha végleg kivezetik a magyar piacról. Fizettem, örültem a pontoknak, amiket kaptam, és örültem annak is, hogy megkaphatom a kuponfüzetemet. De nem kaphattam meg, mert ennél a pontfüzetnél meg kell várni, míg betelik. De hát ide van írva, erősködtem, hogy tíz pont után kérje kuponfüzetét. (Nem is a kuponfüzetet, hanem a konkrétan az én kuponfüzetemet kell kérnem. A pontgyűjtőt pedig névre szólóan kaptam postán, mert támogattam valami nemes célt.) Nem lehet, mert erről a pontgyűjtőről nem lehet letépni semmit - igazolandó, hogy már átadták nekem az én kuponfüzetemet.

- Szerintem nem reális, amit mondasz - jegyeztem meg, Péter pedig ezen a ponton kicsit odébb állt, jelezvén, hogy nem velem van.

Persze ekkor már lemondtam róla, nem is erősködtem tovább a nyamvadt kuponfüzetért, pedig már hívni akart valakit. Talán hogy érezzem, hogy fontos vagyok. Nem ez az első eset, hogy egyéni szabályokat találnak ki. De nem is csoda: nincs kitől megtudni a tuti frankót, mert szegények összesen hárman dolgoznak egy boltban, ebből egy a biztonsági őr. A másik kettő vetésforgóban dolgozik a hosszú nyitva tartás miatt, magyarul egyszerre egy eladó van a boltban, aki egyszerre pénztáros, eladó, árufeltöltő és raktáros. Egy olyan cégnél, ahol fontosnak kéne éreznem magam. A biztonsági őr mondjuk mindig a nyomomban van. Persze ezt is megbocsátom, mert simán el tudom képzelni, hogy a lopásokat szegény két darab eladó-pénztáros béréből vonják le. De félek attól a naptól, amikor egyszer egy nagyon bosszús napon bemegyek tamponért, és a tarkóba liheg az őr. Sarkában állt - megrúgta.

Volt egy jó zsidózós komment (zárójelben: törlöm a zsidózós kommenteket), miszerint én is olyan zsidó vagyok-e, aki átgázol a barátain, ha azok nem zsidók. Ezen gondolkoztam ma reggel, mert nem tudom, mi az az átgázolás. Persze addig ismételgettem magamban a szót, hogy a végén teljesen elvesztette az absztrakt jelentését, és csak testeket láttam, amiken átlépkedek, vagyis vadul átgázolok, hogy fájjon. Aztán kicsit megijedtem, hogy lehet, hogy azért nem tudom, mit jelent, mert észre se veszem, csak gázolok át mindenkin úton-útfélen.

De a kommentáló konkrétan a nem-zsidókon való átgázolást firtatta. Itt most hadd ne foglalkozzak a zsidóság (és nem-zsidóság) definiálásán, ha már az átgázolás definiálása sem ment - foglalkozzunk csak a nem-zsidókon való átgázoláson. Tehát úgy képzelem, hogy ez valami olyasmi lehet, hogy egy barátomról megtudom, hogy nem zsidó. ("Te figyelj, én nem vagyok zsidó.") És akkor én átgázolok rajta. Vagy még úgy lehet, hogy van egy átgázolási szituáció - és akkor én átgondolom, hogy az átgázolandó személy zsidó-e, és ha nem, akkor átgázolok rajta, ha meg igen, akkor nem gázolok át.

Most eszembe jutott egy: már csak egy süti van a tálcán, el kell dönteni, hogy gátlástalanul felzabálom-e az utolsót. És ha egy nem-zsidó az ellenfél (nyilván ellenfélként kell rá tekinteni, asszem ez kell az átgázoláshoz), akkor kérdezés nélkül megeszem. Ha meg nem-zsidó, akkor előbb udvariasan megkérdezem, hogy kéri-e.

De az is lehet, hogy nem elég, hogy azt sem veszem észre, hogy átgázolok-e, még az sem tudatosul bennem, hogy valaki zsidó-e vagy sem. Tehát csak gázolok gázolok, és ha készülne egy elemzés eddigi életemből, akkor empirikusan igazolható lenne, hogy statisztikailag több nem-zsidón gázoltam át! De nem is, nem kell elemezni, hiszen ezt vannak emberek, akik tudják. Minek is hívják ezt... Van ennek a fogalomnak valami neve... Várjunk csak...

Szóval, hogy válaszoljak: természetesen folyamatosan igyekszem mindenféle előnyökhöz jutni mások rovására, elszeretem a barátnőim pasijait, fúrom a kollégáimat, becsapok akit csak lehet - zsidó származásukra való tekintet nélkül.

Néhány gondolat a blogkönyvről. Igazából sajtóközleményt kéne kiadnom, hiszen nem mondhatnám, hogy túlnyilatkoztam volna magam a témában. Szóval azért vagyok benne, mert megkeresett valaki, hogy csinál blogkönyvet, és ellenemre lenne-e ha benne lennék, és én azt mondtam, nem lenne ellenemre. Vállat rándítottam igazából. Igazából (igazából) akkor nem gondoltam - sőt most sem nagyon hiszem -, hogy ennek a könyvnek sok értelme lenne. De bevallom: nyomtatva látni azért jó volt. Én írtam bele, ott van kinyomtatva, tök király! Apám a könyvek közé tette. Könyv. Érted.

Ui: Álmomban hosszúhajú rockzenész voltam, basszgitáros, koncerteztünk, én voltam a csöndes srác a csapatban, de azért sokat nevettem a többiekkel.

Már négy hónap telt el. Erről többet most nem mondhatok. Legyen annyi elég, hogy egyre rövidebb a hajam.

Ha nagyon fáradt vagyok, akkor még kevésbé tudok aludni, mint a kisbabák. Egész éjjel forgolódtam, az álom és az ébrenlét határán, hogy akkor most a történet ezzel az illetővel a fejemben zajlik, vagy az ágyamban, és hogy miért van ennyi ember itt, és be van dugulva az orrom, és ha az úton megyünk (igen szerintem balra kell menni, lefelé a faluba), akkor hogy kerül ide a takaró, és hogy kerül ide ez rotveiler kiskutya...