Sokinges küldött macskás képeket, ahhoz képest, hogy két hónapja nem érintkeztünk semmilyen módon. Persze hozzáfűzte, hogy ő nem nézte meg a képeket, mert a macskák undorítóak. Kicsit még leveleztünk, just to let each other know, hogy nem utáljuk egymást.

Tegnap voltam a rádióban, kivételesen nem mint blogger, és nem magamról beszéltem ("kedvenc témájáról: saját maga"), hanem mint jelzálogszakértő egy gazdasági műsorban. Szeretem hallgatni is magam...

Nagy, éves vállalati rendezvényről nyomulok kifelé, előadások vége, kaja-buli kezdődik, az most nem érdekel. Nagy bejáraton kilépve már rá se kell gyújtani, csak venni egy nagy levegőt, annyian dohányoznak már kint, átsietek rajtuk. A füstzónán kívül kezdek taxit hívni, amikor kolléga - aki pont az a típus, akire Barátnőm (ha ismerné) hetente egyszer biztos megkérdezné nyafogva, hogy "de biztos, hogy nem ő a nagy ő?" - vigyorogva megkérdez: "Taxit hívsz? Olvastam ám!"

Kapocs az írás és az olvashatottság között... Furcsa na.

Valami összetört bennem tegnap. Nem volt borzalmas, nem olyan dolog tört össze, ami fontos volt. "Mi keresek én itt?" Hozzávetőleg ennyi volt a gondolat, meg még annyi, hogy ha tovább pipálom kifele a dolgokat a "101 teendő mielőtt meghalsz" könyvből, akkor nem úgy lesz, hogy a végén meghalhatok, hanem közben halok meg szépen lassan. Szóval ezt így talán nem, persze lehet, hogy holnap majd másképp gondolom, de izé...

Inkább beszerzem azokat szép kis borostyán mollikat, órákon át fogom nézni őket, ahogy úszkálnak az akváriumban, meg a két rosszcsontot, ahogy ők is órákon át nézik a mollikat az akváriumban, és csak áramlik majd a csí mint a kurvaannya. Jé, most is áramlik! Mennyivel jobban érzem magam, te jó ég.

Catching a wave,
May no change, may no feelings,
Pulling me in, this time nobody too.

Better be brave,
Cocked between the sunlight and the cave,
I must choose.

Comin' of age,
Even my mistakes have turned the page,
I won't loose one fine day,

One fine day is today...

- Szóval mondanunk kell valami nagyon fontosat. Izé...
- Te jó ég, ki terhes?
- Ő - mutatok a hugomra.
- És - mint tudjátok - nem vagyok férjnél... - teszi hozzá ő.

Ez hat hónappal ezelőtt volt. Szóval nincs férjnél, és a dolgok mai állása szerint nem is lesz. De ez nem olyan nagy probléma - jöhetne itt mindenféle érv és ellenérv, ami közül egy sem számít, mert csak az számít, hogy Lilla-gyereket egy teljes (és kellőképpen elmebeteg) család várja akkora szeretettel, hogy nem lehet szavakkal kifejezni.

Hugom nemrég vett lakást, de úgy döntött, nem költözik még egy ideig. Valamint már nem dolgozik, de nem segít semmit otthon - ez anyunak nem annyira tetszik. Szüleim nem valami rendmániásak, ezért igazi tisztaság csak akkor volt nálunk, amikor nekem elborult az agyam, és megpróbáltam kiterjeszteni szobám tíz négyzetméternyi autista tisztaságát a lakás többi részére. De amúgy sosem volt szokás otthon segíteni - viszont most anyut kicsit zavarja, hogy a hugomnak nem jut eszébe néha elmosogatni. A szobájában pedig akkora rendetlenség van, hogy olyat még nem látott a világ. (Csak az a néhány kiválasztott, akit saját szobámba átvezetvén nem tudtam megkímélni a látványtól.) Tehát: rendet kell rakni, mert ilyen kuplerájba nem lehet gyereket szülni; anyu nem szeretne takarítani, mert hugom sem segít; neki meg akkora a hasa, hogy már nehezére esik ilyesmi.

Szóval ki takarít? Az a szerencsés, akinek egyébként takarítónője van. Aki mégcsak nem is mosogat, mert takinéni azt is elintézi hetente egyszer, ami a szinglihorda-lánynak pont elég. Akinek az agyában a vízköves elektromos fogkefe látványától már nem ilyen cselekvést segítő gondolatok merülnek fel, hogy "hol a szivacs", hanem hogy ki kéne írni a takinéninek, hogy vegye fel a feladatot a rutincselekvések közé. Szóval nyertem négy óra takarítást, üdítő volt.

Ui: Egyébként amikor Sokingesnek meséltem ezt a vízkő-lustaságot, azt mondta, hogy úgyis csak addig lesz vízköves, amíg egyszer le nem veri, és észre nem veszi, mert onnantól kezdve azt is lemossa. És így lett...

Hívott Taxis "cicavirág" megszólítással. Most jobban vagyok, és ez szánalmas, és ettől rosszabbul vagyok. Grrr....

Persze lehet, hogy a nagykönyvben nem pont az van, hogy a "Szia, cicavirág" köszöntésre úgy kell reagálni, hogy "Cicavirág, hihihi!"

Már megint a démonaimmal küzdök kívül és belül. Munkahelyi gyomorgörcs, kisebbik macska beteg, Sokinges bejelölt a wiwen, akvárium vize narancssárga és nincs gumicsövem leereszteni, még mindig nem mentem férjhez, tavaszi sehogy-sem-jó... Képregényekben ezt így jelölik: grrrrr... Ma jön Fontos Ember, remélem segít helyre tennem magamban a világot.

Barátnőm pedig nem tudja felvenni a telefont (mert dolgozik), aztán utána nem látja a nem fogadott hívást (mert az egyik meg a másik telefonja így meg úgy), sms-eket nem mindig kap meg (mert az egyik meg a másik telefonja így meg úgy), vagy nem olvassa el őket (mert dolgozik), aztán ha sikerül elérnem, akkor nem hallom amit beszél (mert az egyik meg a másik telefonja így meg úgy). Grrr...

And I was like... álltam fönt a hétfokú létra tetején, a létra pedig egy fél méter magas asztalossal készíttetett láda-padon, és azon merengtem, hogy vajon mennyi idő múlva és kinek fogok hiányozni, miközben a macskák mennyire lesznek meglepve, miután én lezuhanok. A macskák közben ötven százalékban érdeklődtek - Szumba furcsán nézett -, ötven százalékban egészen mással voltak elfoglalva - Bobó fölfedezte a földre szórt függönycsipeszeket, és a bennük rejlő határtalan lehetőségeket. Eközben én a kimosott függönyöket kaszkadőrködtem föl, érdekes, leszedni könnyebb volt, és nem is aggódtam ennyire.

Most akkor pont olyan vagyok, mint azok a népek azokon a tréfás házi videókon, akik zuhannak le/át/keresztbe-kasul - ahol lehet látni előre, hogy sírás lesz a vége, mert persze, hogy felrakja az asztalra a széket, arra meg egy sámlit, aztán csodálkozik, hogy lezuhan. (Az osztály meg csendben fuldoklik a röhögéstől, miközben Zoli bácsi - rajztanárom, és egyben legjobb tanárom is valaha - félrecsúszott szemüvegét igazgatja.) És persze, hogy felrakja a pad-láda tetejére a hétfokú létrát, és felmászik... És vajon a biztosításom mit fizet, ha szegény takinénim zuhan le?

Azért tök jó, hogy el lehet itt fent gondolkozni az élet nagy dolgairól. Például hogy Samantha lettem-e a Sex and the Cityből. Eddig Carrie és Miranda keveréke voltam. Jobban érdekel az új akváriumom - amiben egyébként jelenleg narancssárga a víz, mert mégis ki kellett volna főzni azt az agyag ültető-edényt, most kezdhetem elölről az egészet -, szóval jobban érdekel az akváriumom, mint a pasik, ez jutott eszembe valamelyik nap a buszon ülve. És hogy Samantha lettem. Szeretek én Samantha lenni? Volt egy Dallas-paródia egyszer valamelyik lapban, abban volt, hogy Samantha megütögeti a fejét, enyhén kong. Az is Samantha. És enyhén kong. Mármint az ürességtől. Ezek a Samanthák...

Tegnap megpróbáltam Régi Barátnőmmel a szexről beszélgetni. (Ezt most a "miért írsz annyit a szexről / miért nem írsz már többet a szexről" jegyében.) Hülye ötlet volt. Nem értett semmit, és épp ezért nem is értett egyet velem - persze nem is ez volt a cél. Tutira meg fogja osztani a pasijával, és tutira össze fognak veszni, mert a pasija érteni fog engem, mert pasi. (Nem mintha én érteném magam, de mindegy.) Legközelebb meg majd úgy fog rám nézni, és ez most egy kicsit zavar.

Na kész, szép tiszta függöny. És nem zuhantam le. Még.

Köpöd ki azt a függönycsipeszt, hülyegyerek!

És akkor a (Marci) Lilla képtárából: öreg cicánk - aki jobb híján Cica névre hallgat, és most feleannyi idős mint én - ezt csinálja, amióta hugom terhes. Meg bele is dorombol néha a hasába.

Ui: Elküldtem családomnak a linket apám arcképéhez. Még nem döntöttük el, hogy teszünk-e lépéseket a jóváhagyás nélküli dologhoz.

A hétvégén kiderült, hogy atyám nemrégiben előadást tartott valami katolikus rendezvényen. Hirtelen került oda, rögtönöznie kellet. Az előadás címe: Lehet-e családbarátabbá tenni a kereskedelmet?

Csupa pap, alapítványos ember, jobboldali-konzervatívok. Az én apám - a baloldali, zsidó szakszervezeti vezető - simán megtalálja a megfelelő hangot. Mire fűzi fel az előadást? A vasárnapi nyitva tartás megszüntetésére. (Gyakorlatilag bármilyen témában el tudja ezt mondani.) Idéz II. János Pál enciklikáiból, szidja a vérkapitalizmust (mértékkel), érveket és ellenérveket sorakoztat fel. A közönség nevetgél, ettől formába lendül. A végén beszervez egy kántort a szombathelyi kereskedő-szakszervezetbe.

Amíg linket kerestem atyám munkásságát bemutatandó, mit találtam: meg lehet venni az arcképét portré, komoly, férfi, közéleti személyiség kategóriában, hatezer forint plusz áfáért.

Azon tanakodtam szombat reggel, hogy milyen kevés idő kellett hozzá, hogy mosolyogva tudjak Sokingesre gondolni, és minden jókat tudjak neki kívánni tiszta szívből. Viszont azért még elég sokat gondolok rá. Pénteken volt a túszcsere: a sílécem (ami igazából Barátnőmé) és az ő esernyője (csodás emlékek fűződnek hozzá, voltam vele elcseszett Mary Poppins, lásd december 5.) cserélődtek, úgy hogy én nem voltam ott. Ennek kapcsán megint gondoltam rá, volt milyen-voltszőkesége feeling. És kicsit keserű a szám íze - olyan nem jól volt ez így, nem is jártunk igazán, nem is szakítottunk rendesen. De ahogy Régi Barátnőm mondja: jó szakítás nincs, a szakítás nem egy olyan színpadi jelenet, amit megrendezhetsz, és addig próbálhatod, amíg nem lesz tökéletes. Rossz szájíz marad, aztán majd elmúlik.

Ehhez képest írt egy sort péntek este. Nem függött össze sem a síléccel, sem az esernyővel. Én küldtem valamit neki egyszer, a témája már nem téma, már régen nem téma. Ahogy Barátnőm pasija (kéne már neki valami név...) próbálta Olinkának elmagyarázni: "Ez olyan, mintha leveleznénk a szexuális életünkről, aztán szakítás után, mondjuk egy fél év múlva valamelyikünk egyser csak folytatná a levelezést." Bár ez szerintem még furcsább, mert itt egy hét egymás gyilkolása, majd három hét nembeszélés után jött az a bizonyos egy sor. Ostobaság-gonoszság mártixban nem tudtam elhelyezni. Arcátlan vagy tényleg ennyire hülye - ennyire nem érzi?

Valószínűleg fejlődök egyébként, mert nem elemeztem tovább, hogy most ezt miért, meg most akkor ezt gondolja-e vagy pont az ellenkezőjét stb. Az elemzés eddig tartott: "Hülye vagy?!". És nem válaszoltam. Kompenzáltam/pótcselekedtem/vásároltam inkább egy akváriumot.