Biciklizés után, a gőzben.
- És figyelj csak, hogy is van azzal a nagy ővel?
- Csak annyi történt, hogy találkoztam egy olyan pasival, aki pont úgy néz ki, mint a nagy ő. Tudod: a Kockásinges.
- Nem tudom.
- Dee! Nem emlékszel, hogy végignéztük a kockás ingeidet - mind a harmincat? De nem találtunk olyat, ami pont olyan kék, azzal a vékony piros csíkkal a kockák közepén.
- Ja tényleg. Szóval hogy néz ki a nagy ő?
- Hát ilyen magas, …
- Akkor nem én vagyok.
- ...világos haja van, zöldes szeme, ...
- Mondom, hogy nem én vagyok.
- …és olyan inkább macis, amit rád tényleg nem lehet mondani. A szituáció is meg volt vizionálva: terméskő fal előtt áll, mikor meglátom, terméskő fal mondjuk most nem volt. Egy biztosítónál dolgozik, biztosítási matematikus.
- Várj, mi az? Mi annak a neve?
- Aktuárius. De sose mondom, mert senki se tudja mi az.
- Én tudom. Ismerem azt a szót, hogy aktuárius.
- Hihi. "Ismerem azt a szót, hogy aktuárius." Ez vicces.
- De az aktuáriusok furcsák, nem?
- Vagy hülyék, vagy jó fejek. Ez jó fej volt. Mellettem ült, nem is figyeltem rá, oldalra ritkán néz az ember. Aztán valamiért egymásra néztünk, belenéztem a szemébe, és csak annyit gondoltam, hogy "Ó, jaj..." Világosbarna haj, kicsit macis, magas. Kockás ing. Kék. Vékony piros csík a kockák közepén. Úristen, itt ül mellettem a nagy ő! Aztán a megbeszélés hátralevő részén megpróbáltam normálisan viselkedni, de nem sikerült.
- És kerested a terméskő falat. Hát az nem volt. Nem lehetett a nagy ő.
- Mindegy. Nézd, ha hoztál volna ilyen dörzsit, akkor én is dörzsizném a hátad.
- De nem hoztam.
- Anélkül meg nem sok értelme van. De nézd, így is tudom a hámrétegemet kapirgálni. És ha most hozzád érnék, akkor rád kerülne a hámrétegem.
- Fúj…
- Jó akkor most megpróbálok néhány percig nem beszélni hülyeségeket.
